A szürrealitás senki földjén – Forgách András: Valami fiatal szélhámos

A Valami fiatal szélhámos című kötet valamivel több, mint két tucat novellájának közös vonása, hogy olyasmiről beszél, ami nincs, ami lehetetlen, ami túlzó. A minden reggel saját kivégzésére ébredő elítéltről (Kivégzés), a minden értelmezhetőségen túl létező, de ennek ellenére a festő főművévé lényegülő üres vászonról (Főmű), az önhibáján kívül bűnesetbe keveredő, és fogságban tartott tanúról (Koronatanú) vagy a soha nem szűnő színházi tapsot megélő színészről (Taps) vagy a személyes kedvencemben (Próba) a soha szűnni nem tudó színházi próbákról szóló írások mind a groteszken is túlmutatva húzzák, feszítik a realitás szálait a végtelen irrealitásig. Forgách novelláiban az olvasó türelmét a végletekig feszíti ki e két pont között: meddig bírja, meddig dolgozik ésszel a realitás irányába, mikor engedi el a valós értelem fárasztó izommunkáját, és adja meg magát a lehetetlennek?