Törőcsik András a könyvben kilép a ráruházott szerepből, a focista létből és többet testesít meg, egy a magyar sors és tehetség fokmérője, az átélt vereségek. Búcsúszimfóniaként feltörő, elégikus hangvételű, a giccs veszélyes határait messze elkerülő szöveggel van dolgunk, rosszul vett patetikusság és koordinálatlan érzelmességnek sehol nincs benne nyoma.
Forrás:
cultura.hu
Feltöltő: pro
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás