A nemzet pacsirtája, "dalszerző Ákos úr" interjút adott a Heti Válasznak. Az Index összegyűjtötte a legmagvasabb gondolatokat a beszélgetésből.
Ákos a párizsi merényletekről tanár úri magasságokig emelkedett, amikor az okokat kutatva leszögezte:
Mert néhány kalasnyikovos ember komolyan vette, hogy "refugees welcome".
Természetesen mi mástól, mint a saját művészetétől ájuljon el az ember. A Minden álom véget ér című dal soha nem volt még olyan aktuális, mint a párizsi merényletek után:
Van abban valami hátborzongató, amikor egy régi dal a máról kezd el szólni. Ezt a szerzeményt a párizsi vérengzés után két nappal énekeltem szűkebb közönség előtt, és amikor elhalt az utolsó hang, csak néztünk egymásra a színpadon: a teremben mindenki tudta, hogy mit jelez a taps előtti, bennszakadt csönd.
Az alábbinál magvasabbat földművelésügyi értelemben sem lehetne idézni tőle:
A kultúra szavunk az agricultura szóból származik, ami földművest jelent: először a saját kérges lelkünket kell felszántani, hogy a belénk vetett mag megteremjen.
Arra a felvetésre, hogy Ákos dalainak egy része is szakrális jellegű, a dalszerző ezt válaszolta:
Valószínűleg a közönség csekély százaléka érti az összes hivatkozást, de valamilyen csoda folytán a többiekre is hat. Sok üzenetet kapok olyanoktól, akiknél éppen leesett a tantusz. Nem ezért csináljuk, de nem is ugrunk el előle.
- idézi az Index a korszakos művészt.
De hát ő a fidesz pacsirtája.
Nála sokkal komolyabb, mélyebb mondanivalójú embereket csak a közönsége jegyez.
Mert ők nem "pártosodtak".
De így is van rendjén.
Ákos az új polbeat-s.