Zenthe Ferenc egészen sokáig erdész szeretett volna lenni, ennek az az oka, hogy 10 éves koráig vidéken, Salgóbányán élt.
„Gyönyörű szép helyen élhettem gyerekként, ami mélyen megmaradt bennem. Ott ért az első technikai »csoda«, amikor 1925-ben megszólalt a rádió, ötéves voltam akkor. Ez de nagy élmény volt nekem.” – idézi a Nők Lapja.
A színész és édesapja között 50 év volt a korkülönbség. „Hatvanéves volt, már nyugdíjas, amikor én még iskolás, és beíratott Nyíregyházán az internátusba. De én úgy fogtam ezt fel, mint egy nagy kalandot... Nem volt szigor, de figyeltek arra, hogy az ember tanuljon.”
Végül a Közgazdasági Egyetemen kezdte meg tanulmányait, Nógrádból hozott tájszólása miatt sokáig nem mert felvételezni a Színművészetire. „Végül Pécsi Sanyi barátommal felvételiztünk. Elkezdtem szavalni palóc tájszólással Csokonai egyik versét a felvételin. Megállították, kérdezték, »hát hogy beszél maga?«, mondtam, hogy magyarul. Kizavartak, de felvettek... De kettévágta a tanulmányaimat a világháború. Csákányi Lacival kerültem egy zászlóaljba. A háború végéig szolgáltam... Az én generációm, hogy úgy mondjam nagyon csúnyán »kifogta« az életét.”
„Amikor színész lettem, rájöttem, hogy egy színész mégiscsak a színpadon önmaga. Ott van kapcsolat a közönséggel. A filmgyárnál meg a tévénél »csak« technika van. Ott készen kell lenni, ott sokan beleszólnak... De tény, hogy én a filmvásznon lettem híres.”
Új hozzászólás