Éppen Kaposmérőben, családlátogatáson voltam tizenhat éve, szeptember 11-én, egyébként életem egyik legboldogabb időszakában, hiszen tíz hónapos volt az elsőszülött csemetém, amikor megpillantottam a tévé képernyőjén a hátborzongató történéseket. Először hinni sem tudtam, hogy amit látok, az az iszonyatos valóság, kétkedve kapcsolgattam a készüléket.m miután a többedik csatorna is ugyanazokat a szörnyű képeket tolta az arcomba élő egyenesben, értetlenkedő hidegleléssel próbáltam felfogni a felfoghatatlant. És ezzel azóta is így vagyok. Egyszerűen sokkolónak és bénítónak érzem, ami akkor New Yorkban történt, pedig személyes érintettségem nincsen, a meghalt csaknem háromezer ember egyikét sem ismertem.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Nőkor
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás