A gazdik elmentek otthonról, elszabadult a pokol: karácsonyi ámokfutás a lakásban

Macskánk nincs Bejöhet a kutya, de van neki egy állandó helye a nappaliban, ott szokott aludni.A szobákba nem megy be, így lett szoktatva kicsi korától kezdve. Így az ágyra és a fotelbe sem ül bele, mert tudja, hogy az a hely nem az övé. Időnként a szagok becsalják a konyhába, akkor kap egy falatot, de magától nem nyúl semmihez. Intelligens kutya. Ha az unokám a padlón hason fekve tanul, akkor odafekszik mellé, megvárja, míg befejezi a tanulást.

"Nem mindenhol engedik be az állatokat a lakásba, de, ahol igen, ott a kihullott szőr és a bevitt kosz az összes háziasszony életét megkeseríti."
Akinek az életét megkeseríti az állattartás, az ne tartson állatot. Aki nem szeret takarítani, az éljen egyedül, koszban.
Én ezt vallom:

1.Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban. Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, és együtt heverünk a kanapén.
Sok lemondással jár és sok macerával? Vállaltam, és a legrosszabb napokon sem csinálnám vissza.
3. Vágyom én is világos, bolyhos szőnyegre, de inkább a “katalógus-lakásról” mondok le mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogy a tappancsnyomok is a frissen mosott padlón.
4. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Sokba. Ezeréves tévém van. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál. Más az értékrendünk?
5. Ne szólj bele abba, hogy nevelem. Én élek vele, nem Te. Neked csak egy kutya, nekem családtag, társ, az életem része. Vele együtt kell elfogadnod.
Nem vagyok kutyatartó, Gazdi vagyok. Kutyás. És így vagyok teljes.

@görbetükör: én sem értek egyet a cikkíróval, ezért is küldtem be az írást. Felelős állattartó és gazdi vagyok. Kutyám és macskám is van, de semmit soha nem rongáltak még meg. Nélkülük az én életem sem lenne teljes.