nanena: Elvált apák boldogsága és boldogtalansága

Kedves Nanena!
A témát érintő bővebb hozzászólás most nem megy - elvált apa vagyok, aki 19 év alatt nem volt képes 2 gyermekének anyját levakarni az anyjáról.
Barátaid közé való meghívásodat, őszinte tisztelettel és köszönettel elfogadom.
iWiW?

@maxentius:
Eddig még nincs iwiwem.
Igen talán ez az a téma amiről az emberek többségének nehéz megnyilatkoznia. Sok benne a személyes fájdalom. De ha nem adunk neki hangot, gyermekünk talán sosem fogja megtudni, mi mit is érzünk. Vannak szavak, amiket nem elsősorban másoknak szánunk, hanem magunknak, gyermekünknek.

Egész délután érlelgettem, mit is lehet erre írni. Úszás közben is ezen járt az eszem. De nincsenek szavak!
A kollégáim is elolvasták. Ők is el voltak képedve, hogy mire képes egy nő és mekkora fájdalmat él meg a férfi. Be fog kerülni egy újságba. Mikor a főszerkesztő elolvasta, azonnal kérte. Ritka finomságú őszinte bemutatása, hogy a férfilélek igenis létezik. Nem is akármilyen szinten!

Nagy divat lett mostanában csak a gyermekét egyedül nevelő anyákkal foglalkozni. Mintha minden apa, aki kilép a családi kötelékből lumpen, gyermekét nem szerető szülő lenne. Bizonyára egyiknek sem könnyű! Sem egzisztenciálisan, sem érzelmileg nem lehet feldolgozni egy válást. Legfőképp, ha gyermek is szenvedője lesz még egy "intelligens" válásnak is. A vasárnapi apukákat sokan még irigylik is. Nem vesz részt a hétköznapi, gyermekkel kapcsolatos gondok, problémák megoldásába. Nem kell a gyerekkel este tanulni, nem kell óvodába, iskolába vinni, hozni. Csakhogy az apa kimarad a hétköznapi mesékből, játékokból, ölelésekből, örömökből is.:-(
A gyermekeiket szerető, elvált apák soha nincsenek rivaldafényben, mert ez természetes, hogy törődik csemetéjével. A gonosz, rossz apákról szóló hírek hatásosak. Naponta hallani a gyerek ellen elkövetett szörnyűségeikről, mert ez az emberek érzelmeit felkavarja.
Igen, véleményem szerint is kell beszélni róla, nem csak a gyerekek miatt!

Én is kiteszem !!!!!!

Oké. Ez valami szörnyű lehet, valóban. Aláírom. 11 hónapos kisfiam van. Az apja Augusztus óta (nem viccelek), okt kivételével minden hónapban két hetet részegen töltött. Gondolom, mert mostmár lehet, nem hagyom el a kicsivel, mihez kezdek?
Tényleg, mihez? Biztosan nagyon rossz lesz az apjának kéthetente (ha épp józan lesz) aggódni, hogy megismeri-e még a fia, de majd megbirkózik valahogy a dologgal.
Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy valóban két oldala van a dolognak, de normális emberek meg tudják ezt oldani. Mit tud mondani egy amúgy kedves, a gyerekét szinte naponta felhívó apukáról az anyja? Csupa jót.
Én se írtam volna ezt meg, ha a kedves épp nem hinné el magának, hogy mostmár mindent lehet.

@macsekka: te most megint azt mondod, h egy apa akár részegesm akát rendes, csak rossz lehet???

-m
-r+t

@macsekka: Nem értelek! "Gondolom, mert mostmár lehet, nem hagyom el a kicsivel, mihez kezdek?"- ezt írod.
Ezt meg végképp nem értem. Mit jelent. Számomra zavaros. Elhagyod, vagy nem?

Ugyeugye: Nem, erről szó nincs. Sőt, ismerek olyan rendes apukákat, hogy még. De meggyőződésem, hogy ha egy nő nem engedi, csak két hetente látni a gyereket, OTT nem CSAK a nő a hibás. Ugyanis egy gyerek nem úgy működik, hogy felteszem a polcra, ha álmos vagyok, és leveszem, ha játszani akarok vele. És nagyon nagy segítség tud (tudna) lenni egy jó apa. Akkor viszont, hiába romlott meg a kapcsolat, nem csak két hetente adom oda. Már csak azért sem, hogy "apaképe" legyen a gyereknek, még ha mi nem is szeretjük már egymást.
Spec én nem tudom, hogy a kéthetentei láthatást megadnám-e az enyémnek. Ugyanis nem tudom, nem tudhatom, melyik kocsmában felejti majd ott. És Budapest szép nagy város...
Evikati: Szeretném, ha elhagyhatnám, de nem találok állást, 11 hónapos gyerekkel. Valamint albérletet. Csak úgy kapkodnak a kisgyermekes anyákért. Három éves korától már nyilván könnyebb lenne, csak addig megpusztulok. Csak hogy tudd, most is épp részeg.
Ennyit szerettem volna mondani, remélem, már érthetőbbre sikerültem. :D

@macsekka: Kedves macsekka! Nagyon el vagy most keseredve. Én úgy gondolom csak akkor érdemes ebben a kapcsolatban maradnod, ha van még esély, hogy jobb legyen. De tudod, van olyan apa is, aki minden éjszaka fenn volt a kislányával, fürdette, etette, tisztába tette, ő maradt otthon mikor beteg lett. De társától ezért egy jó szót sem kapott, csak elvárta, hogy hazatalicskázza a pénzt. Az illető apa is talált mindig kifogást arra, hogy benne maradjon abban a kapcsolatban. De amikor már nem látta, hogy ez valamikor is jobb lesz, akkor elvált. Harcolt a gyermekéért, de ez egy kapcsolat megszakításakor nem olyan egyszerű. A másik félnek megszűnik a luxus, önérzetében is sértve van, az apát tartja az elsőszámú közellenségnek. A jog pedig szinte sosem az apa pártján van. Gyerekrablást pedig büntetik. 1000 km-ről látogatni amúgy sem olyan egyszerű. Kérlek ne általánosíts, ne a keserűség beszéljen belőled. Az apából sem a kesrűség beszél, egyszerűen nem tudja elviselni gyermeke hiányát.
Ha nálad a helyzet már nem visszafordítható, akkor a választásod, hogy vagy egy örök pokolban fogsz élni, vagy most lépsz. Tudom könnyen beszélek, de valamennyi tapasztalatom van a kérdésben.

@macsekka: hát nem irigyellek. Emlékeimbe égett sok-sok pillanat a részeges/italozó apukával kapcsolatban nekem is. Én is sokáig szenvedtem, tovább, mint kellett volna. De döntöttem, talpra álltam, megléptem, amit kellett. Ennek ellenére nem gyűlölködök. A gyerek akkor megy az apjához, amikor akar. Egyébként meg ne gondold, hogy egy kisgyerekkel nem kellesz senkinek. Amikor bajban voltam, én is minden pasira haragudtam. de hidd el, nem így van. Nagyon sok rendes férfi él köztünk, csak nem divat ebben az álszent, hazug világban így érzéseket kimutatni, mint a blog írója teszi! (De biztos lesz változás ebben is.) Nekem sikerült megtalálni a legjobbat közülük! A PÁROMAT :)
Úgyhogy ne bántsd/bántsuk őket!
Sok erőt és szerencsét neked is!

@macsekka: ne az "örök poklot" válaszd, amiről nanena írt, mint egyik lehetőség. Most lépj le, mert bizonyára lenne valami külső segítséged. Pl. anyaotthon átmenetileg, családsegítő, bántalmazott nők egyesülete, stb. Mindenkit keress meg elsősorban a gyermeked érdekében!
Sajnos nem tudom a pontos nevüket ezeknek a civil szervezeteknek, de ha nem lépsz, belepusztulsz.

Köszönöm szépen mindenkinek. Most bömböltem egy kiadósat. :)
Igen, nem lesz más utam, ma reggel itt volt egy laza kis alkesz terror, hála Istennek, csak lelki. Persze a gyerek előtt, nyilván. Ebbe kell felnőni. A gyerekeknek se lehet könnyű. De az lehet, hogy a kislány, akiről nanena mesélt, maga talál vissza az apjához, amikor nagyobb lesz, nem? Én szurkolok, mostmár tényleg.
Kár hogy ez még hosszú idő, és nem fogom megtudni a történet végét. De kitartást az apukának, jó sokat! :)
Köszi szépen még egyszer, és most tényleg szétnézek, mit lehet tenni!
Sziasztok!

@macsekka: HAJRÁ! :)))

@macsekka: És mi is drukkolunk neked.

@macsekka: Szorítok és légy elszánt, bátor!!