Ismerje meg szupernagyit!

@ugyeugye

Köszönöm a meleg szavaidat,hidd el nagyon jól esik.....
Igazad van, ez az élet rendje,-----gondolom azt ,még nehezebben viselném ,ha a gyerekem magányosan , szerető társ nélkül tengődne világban.Remélem jól választottak egymással------és nem soká hagynák unoka nélkül.--------De tudod,lehet,hogy magamat is sajnálom,mert lezárult egy pont és már sosem lesz olyan,mint régen
Valószinúleg nem leszek ..olyan fontos....mint azelőtt.

--Holnap talán már vidámabban látom a változást,csak még lesz egy nehéz éjszaka

Jóéjt Neked is!!....

@Renrol: ismeretlenül is gratulálok, sok jót kivánok, Hazánkban is van, hasonló korú hölgy,aki szinén jógázik, Etka néni aki újszerü gyakorlataival, amit direkt idös embereknek, vagy azoknak az embereknek akik otthon szeretnék csinálni a gyakorlatokat kifejlesztette az Etka jógát

@Renrol: Hidd el, egy anya/apa mindig fontos!!
ha feladat kell, sztem azt megtalálod! :)

@ophisz: igen, épp a múlt héten láttam Etkáról új híreket - még mindig a "régi"!

@Renrol: most jutottam el az oldalra! Szívből gratulálok és ne szomorkodj! Én még előtte állok és alig várom. A kisebbik fiamnak még nincsenek nősülési szándékai. Pedig jó lenne már! A jógázás, torna, bicajozás nem pótolja az unokázás adta örömöket. Én is jógázom, hetente 2szer, de nem ilyen komolyan:-)

@Evikati
Köszönöm a jókivánságodat,nagyon jól esik.
Tudod,minden anya "várja a percet,amikor a gyereke "révbe" ér, családot alapit, és mégis,amikor eljön a nap ,a pillanat,akkor valahogy nem tudtam maradéktalanul "örömanya" lenni. Végig-gondoltam,végig-éltem az elmúlt 25 év mindennapjait, örömeit, bánatait,és mivel ez is egy fontos fordulópont az életben / mint amikor először elindult,vagy beszélni kezdett, ....aztán ovis lett, majd iskolás... kiskamasz, fontos megbeszélnivalóval.... szóval a felnőtté válás nehéz időszaka....és a legvége az, amikor elmegy,mert uj családot szeretne. És én valahogy feleslegesnek érzem magam,az a család,ami eddig a mindennapokról szólt,már csak rólam,meg az "öregemről" szól, gyerekek nélkül.... ehhez még hozzá kell szokni.Nekem biztos nem lesz könnyű.

@Renrol: Értelek!
Én is nehezen viselem még mindig az elszakadást, pedig már egy hónapja nem lakik velünk a kisebbik fiam.Itt lakik Bp-en, 40 percre tőlünk, napi kapcsolatban vagyunk, és mégis:-)