Sok éves munkám során számos anyák napi ünnepséget szervezhettem és ezek közül több él még ma is emlékezetemben. Egyik ilyen volt az is, amikor egy véletlenül talált népzenei CD-zenéjére ”kreáltunk” egy táncot >>
Forrás:
ovisvilag.blog.hu
Feltöltő: noga
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
9 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Egyszer mindegyik megköszöni az édesanyjának, hogy világrahozta, gondozta, óvta felnevelte....
Nekem is van egy, számomra a legkedvesebb. Fiacskám még nem volt négyéves, amikor az első óvodai anyák napjára készültek. Egy nap behívott az óvónő és elmondta, hogy a kisfiam a próbákon meg sem mukkan. Nem tudnak kicsikarni belőle egy sor versikét, egy hangot nem énekel a közös jelenetekben. Lámpalázas. Kértem, hogy hagyják, hiszen ez az első éve az oviban, talán majd jövőre kinyílik. Az ünnepségen ott állt ugyan a kisfiam a többiek között, de szájacskáját összeszorította és még csak nem is mosolygott. Látszólag nagyon zavarta a szereplés, az, hogy ott kellett állnia a többiekkel.
Átadta a virágomat és hazamentünk. Fürdetés után, pizsamában elém penderült és eljátszotta, elszavalta, elénekelte nekem az egész anyák napi műsort. Boldogságom határtalan volt, és persze elsírtam magam a meghatottságtól.
Holnap sok puszit kapok és kedden meghívást kaptam a kislány unokámtól (9) az iskolai ünnepségre. A következő szavakkal invitált:
"Mamácska, meghívlak egy jó kis sírásra!":-D Már tudja, hogy én ilyenkor mindig könnyezem.
@Evikati:
Új hozzászólás