LEMONY SNICKET – A BALSZERENCSE ÁRADÁSA

Eredeti cím: LEMONY SNICKET’S A SERIES OF UNFORTUNATE EVENTSKiadó: UNIVERSAL – UNIVERSAL PICTURES HUNGARYRendezte: Brad SilberlingFőszerepben: Jim Carrey, Meryl Streep, Timothy Spall, Liam Aiken, Emily BrowningFilm: Lemony Snicket (azaz valójában Daniel Handler) október 1-jén már a 12. A balszerencse áradása kötetben fog a három Baudelaire árva „megindítóan balszerencsés kalandjairól” mesélni, Brad Silberling (Angyalok városa, Holdfényév) filmje azonban csak az első három könyv anyagából építkezik. Mivel a Lemony Snicket történetek magyarul nem jelentek meg, a hazai nézőnek nincs összehasonlítási alapja, de számos amerikai vélemény szerint a mozi ugyan hűen átveszi az összes jellegzetes Lemony Snicket elemet, mégis hiányzik belőle valami: lelketlen és gépies. Aki soha nem olvasta a könyveket, annak is lehet ilyen érzése, de a Lemony Snicket – A balszerencse áradása azért így érdekes élmény, csak az igazán kicsiket távol kell tartani tőle, mert a narrátor, Lemony Snicket (angolban Jude Law hangja) igazat beszél: a mese van annyira vérfagylaló, hogy még egy hét-nyolc éves gyerek számára is túl félelmetes, túl morbid legyen. A nagyobbak viszont örülhetnek a pompás, aprólékosan megtervezett és meglehetősen Tim Burton-ös látványnak, illetve Jim Carrey excentrikus játékának, aki Olaf grófot alakítja. A gonosz és hiú színész (Olafról beszélünk, nem Carreyről) célja, hogy a három Baudelaire testvér – a mindentudó Klaus, a leleményes Violet és a kis Sunny – apjának halála után (édesanyjuk már korábban elhunyt) rátegye a kezét a jelentős örökségre. A testvérek nevelőszülőtől nevelőszülőig vándorolnak, ám Olaf – újabb és újabb álcában – minden alkalommal felbukkan, és az életükre tör. Ez egy idő után kissé monotonná válik, de Carrey ripacsságtól sem mentes alakítása azért mindig élvezetes, és a képi megoldások is figyelemre méltóak.