ZAP magazin: nincsenek hősök

Hamarosan videóval is jelentkezünk a hétvégi, negyedik képregényfesztiválról, amit a Gödör belső termeiben tartottak, teljesen oxigénmentes körülmények között. A szokásos vásár mellett volt rajziskola, dedikálás, meg kiállítás is a sztárvendég Marcel Rujiters munkáiból, aki Dante Isteni Színjátékának Pokol részét dolgozta fel nagy adag fekete humorral. A kétnapos találkozón összesen 30 új kiadvány jelent meg, ami jelzi, újra felívelőben a képregény Magyarországon és már csak az egészen elvetemült kultúrsznobok vallják a hatvanas évek kultúrpolitikájának tézisét, miszerint a képregény az analfabéták műfaja. Az egyik ilyen vaskalapos arc Bölcs István, a 168 óra főszerkesztője aki néhány éve ismét kimondta a rajongókat vérig sértő idegen eredetű kifejezést egy recenzióban, mire a hazai szakma válaszul létrehozta az Alfabéta díjat, amivel az előítéleteket leginkább eloszlató alkotásokat díjazzák évente. Idén az utóbbi évek legterjedelmesebb magyar képregénye, a Gemini jelentés nyerte el az oklevelet "kép-regény" kategóriában, a fesztivál legnagyobb szenzációja pedig egy új, teljes egészében magyar képregényekből álló antológia, a ZAP magazin megjelenése volt. Ennyit a tényekről, most pedig húzzuk ki a gyufát megint, hadd fanyalogjanak a matávosok a Twitteren, egyikük egyébként (breaking news) már a feedünkről is leiratkozott, mert csúnyák vagyunk. Korcsma Zsombor, a novellákat és rövid hazai gyártású művészképregényeket közlő Roham magazin főszerkesztője szerint a ZAP olyan lesz majd, mint a szép emlékű Kockás volt annak idején, ami ugye nem magyar képregényeket tartalmazott, éppen ezért volt vonzó sokunknak. Volt benne Pif és Herkules, meg Rahan és Taraó, és Dr. Justice. Csupa folytatásos történet, olyan vizualitással, amilyet idehaza nem találtunk sehol. Pár oldal van fent a neten az új trónkövetelő tartalmából, és...szóval, ebből soha sem lesz népszerű kiadvány, szerintünk, a Kockás nevét pedig nagy hiba volt bedobni a kampányba. A képregényfesztiválon forgatott új magyar képregények és a kArton galériában látott díjnyertes minitörténetek legtöbbje ugyanis nem annyira az olvasóhoz szól, sokkal inkább a rajzoló művészi nagyságát hirdetik. Nem a szereplők, hanem a rajzoló neve marad meg bennünk, nincsenek hősök. A ZAP is tele van pár oldalas blődli sztorikkal, melyek rendszerint egyetlen gegre, vagy ötletre épülnek (félredug-e a vízvezetékszerelő? skizofrén-e a családját karddal lemészároló hippi?), miközben hiányzik a magával ragadó történet, az olvasmányos tartalom, a látványt kiegészítő mondanivaló. Ha kézbe veszünk egy 300 oldalas mangát, a francia Tin-Tin kalandjait olvassuk, vagy mondjuk a 30 Days of Night eredetijét akkor izgalmas történeteket kapunk, nem grafikus ujjgyakorlatokat buta sztorikra építve. Kívánjuk, hogy a ZAP egyszer valóban a legolvasottabb antológia legyen, egyelőre azonban nem sokkal több az új magyar képregénypiac alkotó szereplőinek bemutatásánál. Tök unalmas.