Angyalokkal körülvéve

Régebben amikor ilyenről beszéltek csak nevettem. Marhaság, mindenki maga irányítja a sorsát. Aztán történt valami, nagyon szerettem egy nagybácsimat, Ő volt a második apám. Mikor meghalt ott voltam mellette, fogtam a kezét, engem látott utoljára, én beszéltem hozzá.Bármilyen furcsán hangzik, de ha szomorú vagyok érzem itt van velem és simogatja az arcomat. Hallom a hangját ahogy mondja : szívem ne legyél szomorú, beszéljük meg...és akkor beszélgetünk.
Szóval van benne valami.

@zia: Ki mit hisz az van....semmi több.

@menasagh: tudom, hit kérdése az egész. Ha nagyon szeretsz valakit és az elmegy mindig veled marad, mert te azt akarod.

Zia
A férjem a kezem között halt meg 3 perc alatt. Nagyon sokáig, hosszú évekig éreztem a karomon a simogatást. Nem hallucináltam ,mert nem iszom, nem kábitózom, és a nyugtatókat is csak 2 hónapig szedtem az előirás szerint.
Én is hiszek ebben.

A hit - ugyanúgy, mint az akarat - teremtő erő. Ha valaki hisz az angyalokban, ha nincsenek is, megteremti magának. Amennyiben ez átsegíti a nehézségeken, nem hátrányos, hanem pozitv jelenség, nem pedig jellem-gyengeség!