Letepert a földre és belémhatolt: Én a falat néztem, és készültem a halálra

A gyerekkor egyik meghatározó fordulópontja, amikor 14 évesek vagyunk, hiszen egy kicsit már kiléptél a gyerekkorból, de még gyerek vagy. Nos én, amikor ennyi idős voltam, akkor az osztályfőnököm és én (ő volt 55, és én 14) együtt készültünk matekversenyekre, és jó sokat megnyertünk. Készültünk a legnagyobbikra, és rendszeresen heti 3 alkalommal tanultunk. Bár voltak jelei, hogy ő készül valamire, de egészében véve ő mindig fura volt. És 14 évesen nem a legfejlettebb az ítélőképessége senkinek sem. Írt nekem szerelmes verseket, meg ilyesmi. Egyszer, amikor épp készültünk-mindig az iskolában tanultunk, amikor már senki sem volt ott-ez szombati nap volt... Emlékszem, esett az eső, és nagyon fújt a szél, ősz volt...szeptember... Egyszer csak közelebb jött hozzám, és elkezdett fogdosni... Elkezdtem kiabálni teljes torokból, de ő befogta a számat, és azzal fenyegetett, hogy megöl... És elővette a bicskáját, és az arcom felett mutogatta. Majd hirtelen a nyakamhoz szorította, addig, amíg elkezdett folyni a vér... Erre én ellöktem magamtól, és elszaladtam. Futottam az ajtóhoz, de az be volt zárva... Éreztem, hogy hamarosan meg fogok halni, és vége mindennek. Erre ő máris ott állt az ajtónál és letepert a földre...