Emlékszem ugyanis hogy az államvizsga után a koli folyosóján ücsörgött két üveg tokaji aszúval, és próbálta ünnepelni és búcsúztatni a fősulis napjainkat. Odahívott és megkínált a boldogságát jelentő aszújából. Még soha nem ittam olyat és nem is tudtam mivel állok szembe így aztán egy mozdulattal leküldtem. Attis majdnem rosszul lett a látványtól, és közölte hogy többet nem kapok. Már akkor tudtam, hogy nem kellett volna csak úgy legurítani, mert valami nagyon kellemes ízt és utóízt éreztem. Csak pár évvel később, amikor már a debreceni egyetemen tanultam kezdtem jobban érdeklődni a korábbi „kellemes tapasztalatom” alapján az aszúk és úgy általában a tokaji borok iránt.
Forrás:
magyarbor.blogspot.com
Feltöltő: Nagy Attila
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás