Cseh Tamás (Bérczes László beszélgetőkönyve)

Cseh Tamás soha nem volt celeb, nem írtak róla naponta az újságok, mégis mindenki tudta, hogy kiről van szó. Előadói estjei sem kaptak különösebb propagandát, mégis teltház fogadta a művészt minden előadásán. Nem volt képzett zenész, illetve énekes, de olyan kisugárzással rendelkezett, hogy az emberek önkéntelenül is odafigyeltek rá és itták magukba a szavait. Jómagam még gyerekként a Cimbora című műsorból emlékszem rá, igaz nem értettem azt, amit énekelt, de a hangja, a kisugárzása, azonnal megragadott. Szerepe lényegében ugyanaz volt, mint a középkori énekmondóké: tudósított az ország állapotáról, a rendszerről, amelyben akkor éltünk, na meg a fővárosról, Budapestről, anélkül, hogy bántó kritikát fogalmazott volna meg. A Bereményi Géza által írott dalok azonban nemcsak erről szóltak, hanem a szerelemről, illetve a bánatról is. Nem sokkal Cseh Tamás betegségének megállapítása után kezdtek el készülni a könyvben olvasható beszélgetések a művész életéről és munkásságáról. Nem egy szokásos interjúkötetet, illetve életrajzi művet tart a kezében az olvasó: a Kérdező és az Interjúalany között ugyanis nem egy távolságtartó, klisékre épülő beszélgetés zajlik, a két ember ugyanis évtizedek óta baráti viszonyban áll egymással. Ez az emberi melegség a könyv olvasása során mindvégig velünk marad.