A Samsung és az Apple

Körülbelül két hete vettem egy tévét, ami minden szempontból megfelelt az elvárásaimnak:Ideje volt már, egy ősöreg katódsugárcsöves szörnyet használtam, minden ismerősöm nagy felbontásban nézte már a tévét, én meg a videojátékokkal sem tudtam rendesen játszani. Volt néhány szempont, aminek meg kellett felelnie az új készüléknek: legyen legalább száz centis, legyen full hd, használjon LED-technológiát, legyen benne valami net-funkció és NE LEGYEN 3D-S. NE! A Samsung UE40D5500 pont megfelelt ezeknek a feltételeknek, 102 centis, benne van minden, ami kell, semmi, ami nem kell. Beüzemelés után szuper volt látni a színeket, a képminőséget és miután kiörömködtem magamat, eldöntöttem, hogy összekötöm a Macintoshommal. Hogy lássam a gépen tárolt tartalmakat is, hiszen ezért van a tévében az AllShare funkció. Felnéztem a netre, hogy letöltsem a Mac-kompatibilis szoftvert, de nem találtam. Átnéztem a Samsung egész honlapját, de semmi. Aztán elkezdtem még alaposabban áttúrni a netet, és rátaláltam a szörnyű igazságra: a dél-koreai cég egyszerűen nem csinált OS X-kompatibilis szoftvert. Csalódott, de inkább szélsőségesen anyázó topikok és felhasználók tucatjait találtam, akik azon dühöngtek, hogy hiába vettek 1-2-4 ezer dollárért (értsd: egy valag pénzért) tévét, képtelenek azt összekötni a Mac-kel. Ne felejtsük, hogy egy olyan platformról beszélünk, ami évente tízmilliós darabszámmal nő, aminek az amerikai piacon bőven tíz százalék feletti a piaci részesedése, amiből hatvanmillió üzemel világszerte. Az amerikai piac legnépszerűbb laptopja a MacBook Pro, a legnépszerűbb asztali gép az iMac. És még egy fontos szempont: most csak darabszámokról beszélünk. A legolcsóbb netbook, egy jól felszerelt iMac: darab-darab. Nem kell nagy szakértelem ahhoz, hogy belássuk, hogy egy Mac-tulajdonos nagyobb eséllyel vesz egy néhány ezer dolláros tévét, mint aki jóval kevesebbet áldoz az informatikára, és beéri egy kétszáz dolláros darabbal. Nem törvényszerű, nem általános érvényű, de van annyira megalapozott az állításom, mintha azt mondanám, hogy inkább vesz drága szekrényt az, aki kanapéból is drágábbat veszi. Ebben a helyzetben szerintem teljesen érthetetlen a Samsung álláspontja, főleg, hogy félmegoldásokra kényszeríti a vásárolóit. Engem például a TVMOBiLi letöltésére, ami egyrészt jó döntés volt, hiszen a kis program tökéletes kapcsolatot létesített a Mac és a tévé közt, a fejlesztők elvégezték a Samsung-programozók munkáját, másrészt meg nem várt bosszúságot is a nyakamba vettem. Egyik nap teljesen váratlanul elkezdett ötven százalék fölött pörögni a processzor, és ezt szemlátomást másfél nappal később sem akarta abbahagyni. Az Activity monitoron először nem látszott semmi:Aztán a tanácsotokat követve átváltottam All Processes-re, ahol kiderült, hogy a TVMOBiLi pörgette halálba a gépet. Lelőhetetlenül: ha kikapcsoltam a folyamatot, az egy másodpercen belül visszatért. Valami programhiba lehetett, mert telepítés után normális, hogy a tartalmat indexálva egy ideig pörgeti a processzort, de napokkal később már ez nem volt indokolt. Elkezdtem túrni a netet, és kiderült, hogy csak Terminal-parancsok beírásával tudom kinyírni a programot. Ez viszont már annyira távol áll a Mac-felhasználástól, hogy percenként anyáztam magamban a Samsungot. A tanulság: egy gyártó nem teheti meg, hogy egy hatalmas piacot kizár és kényszerutakra visz, még ha a piac mögött álló céggel vannak is problémái. A vitájukat egyszerűen nem szívhatja meg a felhasználó, mert engem nem érdekelnek a szabadalmi csaták, a személyes ellentétek, engem csak az érdekel, hogy kifizettem egy valag pénzt, és még a netet kell túrnom, meg Terminalt kell hekkelnem, hogy ne szívjak feleslegesen. Méltatlan. Főleg, hogy az ember jobban ragaszkodik a számítógépplatformjához, mint a tévéjéhez. Szóval biztos nem a MacBook Pro helyett fogok másik laptopot venni legközelebb, hanem azt fogom kétszer meggondolni, hogy veszek-e olyan gyártótól tévét, amelyik látványosan leszarja az igényemet.