Az Élet menete még el sem indult, amikor már belpolitikai vihart kavarva osztotta meg a miniszterelnök körüli erőket. Az ugyanazon napra szervezett motoros felvonulást többszörösen betiltották ugyanis. De minden alkalommal a kormányfő személyes utasítására. Ami alapvetően nem egy demokráciát erősítő gesztus. Még akkor sem, ha a szélsőjobbal kapcsolatba hozható tüntetést sem kedveli az ember.
Az csak külön pikantériája volt aztán a vasárnapi délelőttnek, hogy a motorosok mégis csak felvonultak. Ráadásul nagyon úgy, hogy az adott napi sakkparti nyerteseként zárhatják a napot. Ez még akkor is igaz lehetett volna, ha az Élet menetén nem adódott volna semmi komplikáció. Ám az éppen, hogy elindult, a Holokauszt áldozatainak emlékére tartott menet provokációval indult. Az a menet, amin, az ellenzéken kívül, a nagyobbik kormánypárt is képviseltette magát. Illetve Rogán Antal alighanem polgármesterként jelent meg Balog Zoltán mellett. Esetleg csak magánemberként. Ahogy annak idején, az antifasiszta nagygyűlésen, szintén inkább a magánvéleményét mondta, mint egy hivatalos párt-álláspontot. Ez természetesen nem baj, mivel fontos lenne, ha minél többen ébrednének rá a szélsőségeknek való odakacsintás kétszínűségére. Akár magánemberként is.
Elvégre azért alapvetően mindenki magánemberként születik, és jó esetben saját, szuverén egyénisége szabja meg a véleményét. Remélhető tehát, hogy az Élet menetén megjelent több ezres sokaság nagy része komolyan gondolja a jelenlétet. S akkor nem jelent számára problémát az, ha elítéli azokat, akik provokációs terepnek tekintették a megemlékezést. Mert egy politikai megmozdulás kétségtelenül terepet ad számukra. Ahogy azoknak is, akik esetleg hatalmi panel-elemként tekintenek az eseményre. Mely utóbbi esetében a hitelesség lehet a helyzet kulcsa. Az a hitelesség, ami mentén megítélhető, hogy a jelenlét mennyiben köszönhető az esemény tényének, és mennyi az esemény üzenetének. Ebből a szempontból Rogán Antal jelenléte alighanem hitelesebb, mintha a kormányfő vagy belügyminisztere jelent volna meg.
Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jövőben talán eljön az ideje annak is, hogy ilyen mérlegeléseknek ne legyen helye. Amikor az áldozatokra való megemlékezés „csak" az áldozatokra való megemlékezést fogja takarni. S nem a sorok közötti, a sorok mögötti tartalmakat kell majd mérlegelni. Amit nyilván most is lehet mellőzni. De a jelen politikai közélet sajnos ettől még egyre inkább ugyanúgy a sorok közt kezd „élni", ahogy a média is.
Andrew_s
A szerző további írásai a Gondolatvilág blogban >>>
Ha szívesen megjelenne a Propeller.hu-n írásával, küldje el szerkesztőségi emailcímünkre ([email protected])
15 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kik a Világ Igazai? Kik előtt kell fejet hajtani jobban, mint mások előtt? Emberekről van szó, elvileg egyenlők vagyunk. Én fejet hajtok a történet mindkét főszereplője előtt, mert nem a másik hovatartozását nézték, hanem magát, az embert. De nem hajtok fejet semmiféle "Világ Igazai" szekta elképzelései alapján deklarált nézőpontból, mint ahogy az "Élet Menete" elvárná. Ilyen nézetek alapján már biztos nácifasiszta kommunistának számítok.
Sokat játszottam is anno, voltam bárd, boszorkány, fejvadász, Arel-papnő, meg harcművész is :-)))
Új hozzászólás