Menetelők, provokatőrök, politikusok

Az Élet menete még el sem indult, amikor már belpolitikai vihart kavarva osztotta meg a miniszterelnök körüli erőket. Az ugyanazon napra szervezett motoros felvonulást többszörösen betiltották ugyanis. De minden alkalommal a kormányfő személyes utasítására. Ami alapvetően nem egy demokráciát erősítő gesztus. Még akkor sem, ha a szélsőjobbal kapcsolatba hozható tüntetést sem kedveli az ember.

Az csak külön pikantériája volt aztán a vasárnapi délelőttnek, hogy a motorosok mégis csak felvonultak. Ráadásul nagyon úgy, hogy az adott napi sakkparti nyerteseként zárhatják a napot. Ez még akkor is igaz lehetett volna, ha az Élet menetén nem adódott volna semmi komplikáció. Ám az éppen, hogy elindult, a Holokauszt áldozatainak emlékére tartott menet provokációval indult. Az a menet, amin, az ellenzéken kívül, a nagyobbik kormánypárt is képviseltette magát. Illetve Rogán Antal alighanem polgármesterként jelent meg Balog Zoltán mellett. Esetleg csak magánemberként. Ahogy annak idején, az antifasiszta nagygyűlésen, szintén inkább a magánvéleményét mondta, mint egy hivatalos párt-álláspontot. Ez természetesen nem baj, mivel fontos lenne, ha minél többen ébrednének rá a szélsőségeknek való odakacsintás kétszínűségére. Akár magánemberként is.

Elvégre azért alapvetően mindenki magánemberként születik, és jó esetben saját, szuverén egyénisége szabja meg a véleményét. Remélhető tehát, hogy az Élet menetén megjelent több ezres sokaság nagy része komolyan gondolja a jelenlétet. S akkor nem jelent számára problémát az, ha elítéli azokat, akik provokációs terepnek tekintették a megemlékezést. Mert egy politikai megmozdulás kétségtelenül terepet ad számukra. Ahogy azoknak is, akik esetleg hatalmi panel-elemként tekintenek az eseményre. Mely utóbbi esetében a hitelesség lehet a helyzet kulcsa. Az a hitelesség, ami mentén megítélhető, hogy a jelenlét mennyiben köszönhető az esemény tényének, és mennyi az esemény üzenetének. Ebből a szempontból Rogán Antal jelenléte alighanem hitelesebb, mintha a kormányfő vagy belügyminisztere jelent volna meg.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jövőben talán eljön az ideje annak is, hogy ilyen mérlegeléseknek ne legyen helye. Amikor az áldozatokra való megemlékezés „csak" az áldozatokra való megemlékezést fogja takarni. S nem a sorok közötti, a sorok mögötti tartalmakat kell majd mérlegelni. Amit nyilván most is lehet mellőzni. De a jelen politikai közélet sajnos ettől még egyre inkább ugyanúgy a sorok közt kezd „élni", ahogy a média is.

Andrew_s

A szerző további írásai a Gondolatvilág blogban >>>
Ha szívesen megjelenne a Propeller.hu-n írásával, küldje el szerkesztőségi emailcímünkre ([email protected])