Lélekápoló gondolatok:Önuralom

Gondolom már Önök is láttak toporzékoló kisgyereket a boltban, amint rákvörös fejjel harcol valamiért, amit nem kaphat meg. De biztosan nem ismeretlen az érzés sem, amikor az ember lánya áll a cukrászda finomságokkal teli vitrinje előtt, és tudja: semmiféleképp nem fogja a szájában érezni a krémes-habos sütemények ízét, be kell érnie a látványával. Van önuralom, és van az önuralom hiánya – kinek-kinek éppen mit hoz a sors. Uralkodni az érzéseink, a haragunk, a félelmeink fölött nem kis feladat – napi megpróbáltatás mindannyiunk számára. Megpróbáltatás, amit ha tetszik, ha nem, de teljesítenünk KELL, mert ez az élet rendje. Ehhez kívánok mindenkinek erőt és kitartást…