Egyre érzéketlenebbek vagyunk a botrányra. Magamon tapasztalom, hogy a talpra ugrásból csak összevont szemöldök és rosszalló fejcsóválás maradt. Vagy talán nem is a rosszallásé, hanem az értetlenségé. Vagy az a zavart, döbbent szégyen, amiről anyám mesélt, mikor először hazudott felnőtt ember az arcába. Nem gyerek, aki a következményektől fél, és úgy, hogy mindketten tudták: hazudik. […]
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás