Egyre érzéketlenebbek vagyunk a botrányra. Magamon tapasztalom, hogy a talpra ugrásból csak összevont szemöldök és rosszalló fejcsóválás maradt. Vagy talán nem is a rosszallásé, hanem az értetlenségé. Vagy az a zavart, döbbent szégyen, amiről anyám mesélt, mikor először hazudott felnőtt ember az arcába. Nem gyerek, aki a következményektől fél, és úgy, hogy mindketten tudták: hazudik. […]

(Forrás: 168ora.hu, Cefi által)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél