Czibere Károlyt nem az zavarja, hogy embertelen körülmények között "gondoznak" fogyatékkal élő embereket, hanem hogy a helyzetet feltáró civil szervezet nem kért engedélyt a fotózáshoz.
Forrás:
Index
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ettől függetlenűl, szakembereknek kellene oda menni és véleményt mondani. Valóban van olyan eset, amikor a beteg nem lát, nem hall, nem képes önállóan létezni, egy ma született csecsemő szinvonalán voltak.Volt, akinek olyan törékenyek voltaka csontjai, hogy laticellel bélelt ágyban "élte" az életét, mert ha csak rosszul fogták meg, mint az üveg úgy törtek a csontok. Volt paciens, aki fejen állva érezte jól magát, aztán ha megunta,szó nélkül eldőlt, mint a lisztes zsák. Itt bizony a háló a súlyos sérülésektől mentette meg.
A Down kóros gyermekeknél természetes volt a hangos érzelem nyilvánítás, az esetenkénti játék oda vágás. Hihetetlen szeretet éhesek, de nagyon fárasztóak.
Amit láttam, nem most volt. Csak azt akarom érzékeltetni, hogy olyan betegek, akik alapjaiban véve képtelenek voltak önálló létre, mindig voltak, és mindig ijedten nézte őket a laikus . Viszont ami a fotókon szerepelt, az a gondozás, ellátás emberi és szakmai hiányosságaira utal. Ezek a betegek állandó odafigyelést igényelnek! Aki még mozgás képes, de szellemileg imbecil, az még többet. Ezt még a legelhivatottabbak sem tudják hosszú távon tolerálni, tisztelet a kevés kivételnek.
Takarodjon a p***ába, alkalmatlan szarházi!