Lázár nyugtatót javasol az országnak, lebölcsezte a kollégánkat

Elnézést, de nem mi vagyunk paranoiásak, hanem pártunk és kormányunk! Nem nekünk van Soros és Brüsszel fóbiánk! Na, akkor most kinek kell nyugtató? A humor érzékről ne meséljen az, akinek olyan nincs! A cinikus vigyor, mások sértegetése nem azonos a humorérzékkel!

Hiába itt minden nyugtató, ha ránézek arra az önelégült pofájára, már megy is felfelé a vérnyomás...

Párját ritkítóan gané alak.

"Ha a válasz Lázár János, akkor mi lehet a kérdés? Van egy nagyobbacska paraszt a kicsik között. Durvábban faragott, eléggé ormótlan, de ő a főnök kedvence. Lázár elvtárspajtás, a keményen odacsapó, megmondó harci paraszt. Ő a kedvencem, hogy a fene vinné el az árnyékát is. Ő mostanság rendszert csinál abból, hogy nagyon megmondja a tutit. Visszaszól Brüsszelnek, beszól, kiszól. Hetente egyszer. Minimum. Ez most az ő dolga. Meg interjút ad, mert az is az ő dolga. A Napi Gazdaság című kormányfüggetlen (na jó, vicceltem) médiaipari felületen el is magyarázta, miért enged meg magának hol akármit, hol pedig bármit. Nem most mondta, hanem egy évvel ezelőtt. Mi azonban gyorsan felejtünk, pedig nem ártana emlékezni, főleg annak fényében, ahová egy év alatt eljutott Lázár János minden miniszter. Orbán Viktor számára sok ügyben nem a probléma, hanem a megoldás vagyok” Így már minden világos. Sokad rangúan érdektelen, hogy Lázárnak van ujjlenyomata, vagy nincs. Sejtésem szerint legfeljebb a táskahordozás idején simulhatott redőtlenre az ő ujja, vagy időközben az enyv kitöltötte a barázdákat. Azt nem feltételezem, hogy sorozatgyilkosok és nehézsúlyú bűnözők példáját követve csonkította meg előrelátóan magát, és nyúzta le az alsó hámrétegig a kezéről a bőrt. A mosónők persze korán halnak, de nem hiszem, hogy Lázárnak bármi fogalma lenne a kétkezi munkáról. Nem az a baj, hogy ujjlenyomata nincs esetleg, hanem hogy gerince, lelkiismerete, tartása, becsülete sincs. És már semmitől nem riad vissza. Semmitől. Mint rinocérosz seggén, olyan vastag a bőr a te pofádon is, Lázár."