Egyre felületesebbek leszünk… Kapkodunk, rohanunk, szétszórjuk a figyelmünket, elaprózzuk az erőnket – felszínesekké válnak a kapcsolataink, rendszertelenné a mindennapjaink… Zűrzavar az életünk, és a nagy összevisszaságban pontosan azoktól a dolgoktól fosztjuk meg magunkat, amelyek a legfontosabbak. Hagyjuk, hogy barátságok sorvadjanak el, mert „nincs időnk” a másikkal foglalkozni, hagyjuk, hogy családi kötelékek szakadjanak szét, mert terhessé válik a másikkal való törődés; hagyjuk, hogy lángoló szerelmek hunyjanak ki, mert a mindennapos problémákat nem akarjuk közösen megoldani, a másik véleményét nem akarjuk meghallgatni. Pedig a sekélyes látásmód előbb vagy utóbb megbosszulja majd magát… Nevezzük nevén, hogyan? Magány formájában… Se barátok, se családtagok, se szerelmek, még csak jó ismeretségek sem lesznek mellettünk, ha nem tanulunk meg újra FIGYELNI a másikra. Figyelni, és törődni – meghallgatni, és gondoskodni a másikról. Örök törvényszerűség: amit adsz –azt kapod, ahogy...

(Forrás: eletrecept.blogspot.com, eletreceptek által)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél