Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze – tájékoztatta szerdán az MTI-t a család.
A Herder- és Kossuth-díjas költőt várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.
Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. A felvétel 2017. november 17-én készült. MTI Fotó: Czimbal Gyula
1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született a Hargita megyei Nagygalambfalván, székely földműves családban
– olvasható a Digitális Irodalmi Akadémia életrajzában.
Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul, a református kollégiumban, a Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a fém- és villamosipari középiskolában. 1950 őszétől él Kolozsvárott.
1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője. 1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).
Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein.
1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik.
1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását.
1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.
A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára volt.
A Kossuth-díjat 1993-ban kapta meg, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2004-ben, a a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét 2009-ben.
2014-ben a Nemzet Művésze, 2017-ben, élete utolsó nagy elismeréseként Prima Primissima-díjas lett.
Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott"
...