Vége a pályafutásának? Kucsera Gábor is kokainozhatott

így járt...

A ,,koksz,, nélkül már nincsen versenysport, csak nem mindenki bukik le))))))))))))

Nem érdekel senkit hogy szipogott . Honnan volt az anyag ? Ez már érdekesebb kérdés .

@Horizont: Az engem nem érdekel ,pl mert nem normál

@Horizont: Nem baj , jön más ! 10 millióan vagyunk és köztük sok tehetséges akinek nem száll el az agya és nem szippant . Kegyetlen az élet !

@Horizont: Hát megint kiderült ,,kígyót melengettünk,, ))))))))))

@Horizont: Találgatok. Esetleg mert abban a körben ez gyakran előfordul. Én is a haveri kör miatt szívtam az első cigimet, mert mindenki azt tette. Csak ugye a drog veszélyesebb, mert drága. Amíg meg tudja fizetni ez nem gond, ha viszont nincs pénze, akkor tisztességes úton gyorsan és sok pénzt nem fog tudni szerezni.

Érdekelne, mi van abban a kokózásban. A versenysport roppant megterhelő lehet; a versenyzők egyöntetű nyilatkozataiból azt szűröm le, hogy nincs se éjjelük, se nappaluk, se ünnep, se család, semmi, csak a kemény edzésmunka, hetekre előre betáblázva, szóval nem vonom kétségbe, hogy nagyon is rá vannak szorulva arra, hogy időnként kirúgjanak a hámból és lazítsanak. Én nem sajnálom tőlük a kikapcsolódást, tegyenek így, amikor lehet, ők is emberek. De miért kell ehhez kokaint szívni? Miért kell kábítószereznie, merev részegre innia, szétkefélnie magát bármelyik bármelyik sportolónak ahhoz, hogy jól érezze magát, veszélyeztetve ezzel egészséget, pályafutást, példaképi mivoltukat, az általános sportolói megítélést, mindent?

@Zsoel: A sok edzésre nem válasz a kokain. Az Alföldön rengeteg ember 10-12 órákat dolgozik naponta, hétvégén is és nem drogoznak.

@human: Azt már tudjuk, hogy mire NEM válasz a kokain. :D Na de akkor mire igen?

Nálam az a kérdés mi nem minősül drognak ?-Feldmárt olvasgassatok

@Horizont: Jó, de mitől öröm? Az önkábítás semmilyen formáját nem értem. Ha valami baja van az embernek, a berúgás, betépés azt nem fogja megoldani. Lehet, hogy átmenetileg jól érzed magad, látszólag elmúlnak a problémák, de aztán elmúlik a hatás, és te ott állsz másnaposan, fejfájással, rossz szájízzel, háborgó gyomorral stb., a problémák is megmaradtak - a pénzed viszont elment. Aztán az egész kezdődik elölről, (és ha nem hagyod abba, szép lassan függő, majd roncs leszel). Van ennek értelme?

@Zsoel: Az értelme ahogy írtad az a fél óra amíg boldogabb, felszabadultabb vagy mint tisztán. Ehhez amúgy nem kell szomorúnak, depressziósnak lenned. Ha a legtökéletesebb életet éled, szeretnek, mindened megvan az ember akkor is a boldogság fokozását keresi. Ilyenek vagyunk. Itt már csak az a vízválasztó, hogy valaki könnyen drog közelébe kerül-e illetve tudatosítja-e magában, hogy a drog az rossz örömszerzés vagy nem érzi a felelősséget és él vele. Szerintem.

@Zsoel: Biológiailag a lényeg, hogy a drog, az alkohol, a cigaretta az agyban az boldogság élményéhez kapcsolódó idegpályákat jobban megerősíti, mint mondjuk egy csokoládé elfogyasztása. Ezt megjegyzi az agy és legközelebb már nem csokit kér, hanem olyat ami hatásosabb és ilyenkor nem foglalkozik vele, hogy utána mellékhatások jelentkeznek.

@papa.49: A kokain,nem dopping szer ,hanem drog! Micsoda különbség!

@Zsoel:!Ebben a kérdésben ,minden szavaddal egyetértek ! Gratulálok,remek volt!

Biztosan megérte ? ! Most mehet "lapátolni". Akárhogy is szépítem,akkor is csalásnak minősül.

@mate03: Igazad van, de tulajdonképp tökmindegy egyik se használható...

Akinek nincs egyensúlyban az élete, az keres valamilyen mankót.
Aztán a mankó vagy hozzánő, vagy nem.
Az én mankóm most az, hogy itt kommentelek.
De én ezt könnyen le tudom tenni. :)

@human: Értem, amit mondasz, csak éppen az elképzeléséhez kevés az agyam, mivel én nemhogy kábító- vagy hallucinogén szereket nem próbáltam ki soha, de még csak szalonspicces sem voltam életemben, éppen azért, mert nem éreztem rá semmiféle indíttatást. Ezzel persze korántsem akarom azt mondani, hogy tökéletes volna az életem, vagy hogy adott esetben ne lehetett volna fokozni a boldogságomat, csak éppen racionálisan mérlegre tettem a várható hatásokat és a következményeket, és úgy gondoltam, nem éri meg kipróbálni, mert az alkohol is, a kábítószer is olyan biznisz, amelyiken csak bukni lehet, nyerni nem. Az nem fér a fejembe, hogy más miért nem így látja ezt: hány ember tudja, hogy éppen fejjel rohan a falnak, de mégis megteszi. Itt van például ez a Kucsera Gábor. Tegnap már olyan nyilatkozatot olvastam tőle, hogy egy életen át szégyellni fogja, amit tett. Mosakodik, persze, de ezzel meg van oldva bármi is? Erre korábban nem számított? Ez az ember annyi idős, mint én, hát neki nincs annyi esze, hogy végiggondolja, milyen következményei lesznek mindennek, ha kiderül? (Márpedig azt is gondolhatta, hogy ki fog derülni, hiszen a versenysportolókat állandóan ellenőrzik.) Hogyan képes kockára tenni mindent, amit elért, és amit még elérhetne, néhány órás "feldobódásért"? Szerintem akik így tesznek, azok nem boldogok, nem a meglévő boldogságot akarják fokozni, hanem inkább ki van égve a lelkük, vagy egyszerűen üres az életük. Azt hiszem, mint oly sok minden más, ennek a kérdésnek a kulcsa is a neveltetésben, a szülői példamutatásban és a bennünket körülvevő közegben keresendő.