Halloween éjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik, ám ennek a különleges alkalomnak gyökerei régmúlt kelta korokra. Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt - így Magyarországon is. Honnan ered halloween ünnepe és milyen hagyományok kapcsolódnak hozzá?
Forrás:
csaladivilag.hu
Feltöltő: bogyó
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Kovács Beáta írja:
Rohanó világunkban sajnos egyre kevésbé és egyre kevesebben tartjuk fontosnak a régi szentségeket és nem tiszteljük meg az ünnepeket.
Talán jobb lenne a halloween parti kellékeit és szereplőit (sikolymaszk, drakula ruha, boszorkánykalap és még sorolhatnánk)
meghagyni a másik kontinensen élőknek, hiszen ahhoz a kultúrához tartoznak.
Hiszem és tudom, hogy ilyenkor a magyar ember magába mélyed, gyertyát gyújt és a szeretteivel éli meg ezeket a csendes bensőséges
pillanatokat és nem az utcán szaladgál, hangoskodva, trombitálva, maszkokba öltözve.
Meglátogatjuk az élő rokonságot, melyet egybekötjük őseink sírjának látogatásával. Ezeket a napokat az családunknak szenteljük.
Legyünk akár keresztények, akár vallásban más úton járók, lélekben is érezzük a halloweeni vadhajtás idegenségét.
Mi ilyenkor nem partikra járunk, hanem az elmentekre gondolva halkan, a mindennapok rohanásából
kilépve, megszelídülve beszélgetünk, vagy imádkozunk.
Gyertyát gyújtunk, hogy a temetői fények áttörjék az est sötétségét, amivel emlékezet kis lángja gyúl lelkünkben.
Szeretnék Önökkel megosztani az 1878-as évben kiadott könyvből egy részletet.
Abban az időben nem volt helye a Kárpát-medencében Halloween bulinak, csak a tiszta és kegyeletteljes, méltó
megemlékezésnek.
www.szentozseb.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=aktualis-4eb1114c1b24d
Kányádi Sándor:
„Mert a legárvább akinek,
még halottai sincsenek,
bora ecet ,könnye torma ,
gyertyájának is csak korma,
álldogálhat egymagában,
kezében egy szál virággal,
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek.”