Vers a hétre – József Attila: Mikor az uccán átment a kedves
József Attila, ez az ízig-vérig költő követelően vágyott és leplezetlenül kívánt, miközben félt és féltett.
Vers a hétre – Tóth Árpád: Februárius
Amikor a vers önmaga élményt kínál és további élményekkel kecsegtet.
Vers a hétre – Akarom: tisztán lássatok
A végletekig magabiztos és önhitt Ady, végletekig szeretetéhségben és bizonytalanságban szenvedett egész élete során .
Vers a hétre – Weöres Sándor: Majomország
Weöres Sándor 1955-ben keletkezett Majomország című versét nem szükséges különösképpen elemezni: első olvasásra érhető, Ezen a héten Majomország című versével az 1989. január 22-én elhunyt Weöres Sándor költőre emlékezik a Cultura.hu.
Vers a hétre – Kosztolányi Dezső: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel
Kosztolányi a hangulat megragadásának és a stílus varázslatának mestere volt, még farsang köszöntő versében is.
Vers a hétre – Paul Verlaine: Holdfény
“De nem hiszik, amit a száj dalol, / s a holdfény beleragyog énekükbe,” Verlaine több, mint az Őszi chanson, több, mint a Green.
Vers a hétre – Petri György: Smiley karácsonya
“A férfi, aki bejött a hidegről, / zavarban volt: hogy is lesz ez most?
Vers a hétre – Zelk Zoltán: Téli falevél
Egy költő, akinek versei végigkísérik életünket, egy vers, amely egyszerre nyújt időtlenséget és reményt.
Vers a hétre – József Attila: Kopogtatás nélkül
Ezen a héten Kopogtatás nélkül c.
Vers a hétre – Gárdonyi Géza: November
Gárdonyi, mint költő?
Vers a hétre – Ignotus: Kocsizó
Ezen a héten az idén 145 éve született Ignotust, a Nyugat első főszerkesztőjét ünnepelve egy érzelmekkel teli gyönyörű, rejtett erotikával teli verset ajánl mindenki figyelmébe a Cultura.hu. Őszinte vallomás.
Vers a hétre – Friedrich Schiller: Az örömhöz
Örömódaként gyakran dúdoljuk, de ismerjük magát az alapművet?
Vers a hétre – Jékely Zoltán: A tél küszöbén
“Ám, hogy a zord ég hirtelen enged, / s fellege nyíltán ömlik a napfény" Jékely Zoltán egyszerű, megindítóan szép verse az élet szépségének és az elmúlás elfogadásának tiszteletének példája; az élet örök kérdéseit fogalmazta meg a költő.
Vers a hétre – Márai Sándor: Mennyből az angyal
Márai Sándor az 1956 tragikumát megörökítő Mennyből az angyal című versének alig van párja a ’45 utáni magyar lírában.
Vers a hétre – Eörsi István: Ha ént mondok
Hol a határ az “én” és az “én” között?
Vers a hétre – Arany János: A walesi bárdok
“Fegyver csörög, haló hörög, / A nap vértóba száll, / Vérszagra gyűl az éji vad: / Te tetted ezt, király!” A császári pár köszöntője helyett Arany János megírta A walesi bárdok című jelképes értelmű művét.
Vers a hétre – Guillaume Apollinaire: Ősz
“Kioltotta az ősz az ősz a nyár hevét / Az őszi ködön át ballag két szürke árnyék” Apollinaire a reményt és a bánatot, a múltat és a jövőt egyszerre jeleníti meg, miközben a hangulat szépségével ajándékoz meg minket.
Vers a hétre – Faludy György: Másnak tűnt
“Másnak tűnt hetven éve föld meg égbolt / és a jövendő sok millió év volt,” Másnak tűnt, mondja Faludy, s mi is feltehetjük a kérdést: másnak tűnt?
Vers a hétre – Jékely Zoltán: Álom a béke városáról
“Bár volna valahol egy meseváros, / ezernyi tornyú, égverő-falú,” Egy gyönyörű vers, gyönyörű gondolattal.
Vers a hétre – Weöres Sándor: ABC
Szeptember 8. az írni-olvasni tudás világnapja.
Karinthy Frigyes: A költő
“És mégis minden nélkülem lesz és volt / És semmi nem történik általam.” Irodalmi paródiáit könyv nélkül tudjuk idézni, egy-egy sora szállóigeként bukkan elő újra meg újra, költészete mégis mindig meglep minket.
Vers a hétre – Radnóti Miklós: Federico García Lorca
“Mert szeretett Hispánia / s versed mondták a szeretők” Radnóti Mikós csodálta és szerette a falangista kivégzőosztag által meggyilkolt Federico García Lorcát, akinek képe állandóan kísértette, mintha benne saját sorsa előképét látta volna.
Vers a hétre – Kosztolányi Dezső: Nyár
“S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül / s zöld pártadísze hullong a fejérül, / virrasztom árva, bús menyasszonyom.” Kosztolányi az impressziók, hangulatok költője volt, és tökéletes tudója a mesterségének.
Gárdonyi Géza: Bölcsesség a hullámokon
“Egy vén révésznek ócska csónakán / ült hat tudós.
Vers a hétre – Petri György: Csak egy személy
“Csak egy személy / szándéktalan fürdése az időben.” Petri verselése egyszerre biztató vallomás, útkeresés és konok hibáztatás.
Vers a hétre – Percy Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája
Hol található s milyen a szerelem határa?
Vers a hétre – Karinthy Frigyes: Előszó
Karinthy Frigyes, a mindig telibe találó költő-humorista, a csípősen szatirikus és kesernyésen ironikus író szakadatlanul arra törekedett, hogy komolyan vegyék, figyeljenek rá, mert olyat tud, amit más nem: “Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek”. Ezen a héten a 127 éve született Karinthy Frigyesre emlékezik a...
Vers a hétre – Weöres Sándor: Kánikula
Weöres gyermekeknek is szóló versei őszinte naivitásuk és játékosságuk miatt üdítőek, erotikus dallamuk miatt szinte pogányul huncutok.
Vers a hétre – Erdős Virág: Margó Feszt
"nézz szembe a rideg ténnyel: / lehet verset írni / fénnyel" Csupa őszinteség, csupa humor, csupa érzelem, csupa líra.
Vers a hétre – Jékely Zoltán: Egy híres alkoholista sírfelirata
“Itt nyugszom én, keserű itkányos, / álmom itt is egeres, patkányos” Jékely Zoltán verse játék a szavakkal, szembesítés a valósággal.