Ónody Tamás: Utoljára a kétharmadról

Nincs sok értelme azért bírálni az LMP-t, mert nem akar úgy Dugovics Titusz lenni, hogy közben a török a létra tetején marad. Nem azon kellene töprengeni, ami (valószínűleg) elkerülhetetlen, hanem azon, hogy előállítható-e a közvéleményben olyan hangulat, teremthető-e olyan politikai környezet, amelyben a Fidesznek jobban megéri a kétharmados döntésekbe bevonni ellenzéki pártot is, mint egyedül szavaznia. Az első fordulóban szinte minden eldőlt, tulajdonképpen a választás legfontosabb nyitott kérdése is, a kétharmad, legfeljebb azzal bíztathatja magát, aki az ilyesmire hajlamos, amivel a magyar fociválogatott esetében szoktak a vezetők, a matematikai eséllyel. A Fidesz természetesen végigmegy az úton, s ha meg is szeppenne a várható korlátlan hatalom súlyától, aminek nincs jele, akkor sem mondhatja a híveinek, hogy maradjanak otthon. A szocialistáknak azokat kellene a demokrácia védelme nevében a jelöltjeik mellé állítaniuk, akik még egy szmájli pártot is inkább a parlamentbe juttattak, csak ne a korábbi két nagy párt közül kelljen választaniuk.