A bűnöző másik arca

Az ember tudja, hogy nem szabad bűnözőket a társadalomra szabadítani, ha viszont egyre több a bűnöző, s a börtönök telítettek, akkor van-e erre megoldás? Az, hogy mennyi új börtön férőhelyet alakítanak ki, az a politikusok dolga. A bűnözés mértéke aligha függ össze ezzel, azzal viszont igenis összefügg, hogy mit gondolunk az emberek önbecsüléséről és mit teszünk annak helyreállításáért. A görög színjátszás óta jelképe a színészmesterségnek a kétarcú ember. A bűnöző úgy néz ki, mintha csak egy arcát mutatná, a rosszabbikat. Van neki másik? Erre egyszerű a válasz. Ő is volt nagy reményekkel és szeretettel teli gyermek, csak lassan vagy hirtelen valahol igencsak letért az egyenes ösvényről, de nem született bűnözőnek, senki sem születik annak. Neki is van, lehetne boldogabb, jobb arca. A szkeptikusok persze legyintenek erre, de a többség nem mondhat le arról, hogy az eddigi, jórészt sikertelen próbálkozások ellenére segítsen ezeken az embereken – nem utolsó sorban éppen azért, hogy a társadalom becsületesebb része békésebb környezetben élhessen. A kulcs annak megértése, hogy az önbecsüléssel rendelkező ember talán hibázhat, de nem lesz bűnöző. A bűnöző már elvesztette az önbecsülését, amit pedig helyreállítva kapnánk a rehabilitált személyt, aki nem lesz visszaeső. Ha megkérdeznek egy bűnözőt, miért van rács mögött, akkor rengeteg indokot mond majd. A társa nem vigyázott rendesen, ezért lebukott, az ügyvédje nem védte rendesen, a bíró kemény volt. Mit említ majd utoljára, ha egyáltalán hajlandó ezzel szembenézni? Azt, hogy elkövetett valami törvényelleneset. Kaphatna olyan oktatást, melynek keretében megértené, milyen módon ártott cselekedeteivel mások boldogságának, s akkor megértené azt is, hogyan tette tönkre saját jövőjét és boldogságát. Ez a rehabilitáció első lépése lenne. Ennek egyik eszköze az, ha a kezébe adják L. Ron Hubbard Az Út A Boldogsághoz című könyvét és tematikusan végigvezetik őt annak precízen pontokba szedett tartalmán. ( http://www.szcientologia.org.hu/#/twth_dont_do_illegal ) A bűnelkövető ennek segítségével nemcsak megérti tettei súlyosságát, de reményt és lehetőséget kap arra is, hogy helyreállítsa önbecsülését, s bűnöző módon többé ne sértse mások érdekeit. A világ számos börtönében érték már el ezzel azt a célt, hogy szabadulásuk után egyre kevesebben kerüljenek vissza. Így sok-sok visszaeső bűnözőtől szabadították meg az addig is becsületes többséget. Az ennek következtében szükséges kevesebb börtönhely azt is jelenti, hogy az eddiginél kisebb elvonással terhelik az adófizetők így is meggyötört pénztárcáját. Ezt kínálja a Criminon szervezetek speciális oktatási programja. Az nem kétséges, hogy gyors és ideiglenes megoldásnak elfogadható a bűnözök elkülönítése a társadalomtól. Azt viszont el kell dönteni, hogy a több börtön vagy a kevesebb börtönhely-igény hasznosabb-e a hosszú távon a társadalomnak. Az utóbbihoz be kell látni, hogy az embernek van jobb arca, sőt alapvetően jó, s hogy ez a jóság az esetek többségénél helyreállítható.