Hende Csaba honvédelmi miniszter rendelkezése értelmében az új tisztek kardjukkal tisztelegnek az augusztus 20-i avatáson, ahol a Szent Korona másolata előtt tesznek esküt új hallgatói díszöltözetükben. Az 1945 előtti Ludovika Akadémia hagyományaihoz visszanyúló gyakorlat részét képezi „a hazáért mindhalálig” felkiáltás is. A HETEK cikke arra keresi a választ, hogy mindezzel milyen történelmi örökséget aktualizál a kormány.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
29 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Hadúr?
Ki a lófasz az, csak nem Viktor?
Még embernek is kicsi, nemhogy hadúrnak!
epa.niif.hu/00000/00022/00302/09194.htm
El kellene dönteni végre az "alkotmányozóknak", hogy "Hadúri", vagy "keresztényi"!!
Na, látod!! Nem gyalázkodik istt senki!! Csak egyes "félművelt méltóságok" nem tudják,
hogy mi a "haza", meg mi a "magyar", meg mi a "hagyomány"!!
A haduras micsoda szerintem csak a hatásfok növelését képezi.
Hatásfoka meg, mondjuk a gőzgépnek van; a "haduras micsodának" meg nem igen!!
Hadúr öszvérként mendegél?
Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.
A többi meg felhajtás.
ha nem ismered magyarázhatom ha meg ismered akkor minek értetlenkedsz ?
Hiányos történelmi ismereteim pótólandó, megkérlek, légyszíves magyarázd meg!!
átlátta a környező népek, és akkor már létező országok, fejedelemségek politikai struktúráját. Ennek már része volt a keresztény vallás. Okos ember lévén, nosza felvette a kapcsolatot az egyházzal, és felvette Ő is, felvetette a népével is a kereszténységet, igaz, hogy némi gyilkolászás árán. A pápa megpecsételte a frigyüket egy koronával, mivel már nem törzsek vezére volt, hanem országának királya. És ezzel persze azt is bebiztosította, hogy a királyi állás a családon belül öröklődjön, míg ki nem halnak. A mesének vége. Úgy tűnik, napjainkban újra kezdődik. Utazunk az időben visszafelé.....
Du. 4-óra körül kértelek, hogy tájékozódásul légyszíves olvasd el a Nyugat 1921. évi 19. számában megjelent cikket arról, hogy nem szabadna összekeverni a keresztény jelképeket és a részben pogány, részben kitalált szimbólumokat!!
A moderátortól elnézést kérek, de bemásolom!!
"Természetesen nem kívánhatjuk, hogy a mi anyagiakban leromlott idõnkben is ilyen apparátussal készüljenek neki az ünnepélyeknek, mégis sajnáljuk, hogy egy régi szertartás felújításánál legalább a korszerûségnek és a stílusnak megóvására nem vigyáztak. Mert hiszen, nem kell külön mondanom, a hagyománynak csak akkor van teljes értéke, ha semmi hamis és mesterkélt eszköz nem rontja hatását, s fõképpen egy mûvészi felújításnak arra kell törekednie, hogy a legkisebb részleteiben, éppúgy mint egészében harmonikus benyomást keltsen. Ne vegye hát tõlem rossz néven senki, ha éppen a tradíció tisztaságának és méltóságának megvédése érdekében némi szelíd szemrehányásokat kívánok tenni az ünnepély rendezõségének.
A lovaggá való ütés a régiségben az Úristen, Szûz Mária és valamely szent, rendesen Szent György és Szent Mihály nevében történt. Tudom, hogy a mi korunkban senki sem kívánhatja a középkori, internacionális formákhoz való szigorú ragaszkodást, Pekár Gyula bizonnyal aggodalommal látta volna, ha egy hazafias ünnepségen két ilyen idegen nemzetségû szentet juttatnak vezetõ szerephez. De kérdem én, olyan szûkében vagyunk-e a nemzeti szenteknek? Hát nincs ott Szent László, a "baltacsapással rettenetes László", aki századokon át volt nemcsak a hõs magyar katonának az ideálja, hanem mintaképe a pogány hódítók ellen harcoló keresztes vitéznek is, s így személyében mintegy megtestesítette a magyarság történeti hivatását, a nyugati mûveltség védelmét a keleti betörõk ellen! Az ünnepély rendezõje azonban erre nem gondolt s így esett meg, hogy mindjárt a szertartás kezdetén ezek az anakronisztikus szavak hangzottak el. "Tisztelet adassék az igaz Istennek, aki a mi õseink Hadúrnak neveztek" és a vitézi avatás is e szavakkal történt: "Hadúr nevében vitézzé ütlek". Holott ha csak a Révai-lexikont nyitják föl, megtalálják, hogy Hadúr költött név, a mi õseink soha sem hallották a hírét, még csak százesztendõs sincsen, hiszen csupán 1823-ban találta föl Aranyosrákosi Székely Sándor s azóta lett közkeletû.
......Íme az intõ példa, hogy a tradíciókkal milyen csínján kell bánni és mindig jó kikérni valamely tudós professzor vagy stílértõ mûvész véleményét, különben megesnek az olyan furcsaságok, mint 1921. augusztus 20-án, mikor egy csomó magyar katonát egy ó- skandináv isten nevében ütöttek vitézzé."
Szóval erről ennyit!!
A történelemtudásodról meg az derül ki, hogy valószínű úgy maradtál ki az oskolából, hogy a tanító akkor nősült, és nem akart elmenni a pótvizsgára!! :)
...a többi meg nagyképűség.
Anakronizmus amit Hende újra kitalált.
Új hozzászólás