Egy elkeseredett tűzoltó nyílt levele - Az ideális életpályamodell

Tisztelt olvasó(m).
A közelmúltban számos üzenet, levél keletkezett, melyek hangvétele változó. Volt köztük kétségbeesett, baráti, segítséget - megértést váró, indulatosabb. Ezek alapindíttatása minden esetben az egyéni és kollektív csalódottság és kitettség érzése volt. Kitettség egy a józan érveket meg nem hallgató hatalmi gőgnek, csalódottság egy olyan politikai alapokon nyugvónak mondott, demokratikusnak titulált rendszerben, mely a jelentős számú polgárát, annak jogait veszi semmibe.

Az utca tele van a „társadalmi igazságosság” szlogenjével. Ezek szép szavak, én magam lennék a legboldogabb, ha így lenne. Akkor biztonságban tudnám családomat és tudnám, érezném azt a törődést melyben az ÁLLAM gondoskodik rólam, állampolgáráról, rendvédelmi dolgozójáról. Sok évvel ezelőtt kötöttek (az állam nevében) velem egy szerződést. Ezt alá is írtam, éveken keresztül szolgáltam, gyakran fagyoskodtam, dacoltam az elemekkel, kockáztattam az életem, mentettem mások életét, értékeit. Jelentem eltelt felettem jónéhány év, évtized. Engedd meg, hogy azt mondjam, kicsit megkoptam, koptak ízületeim, mert az én ébredésem nem mindig zajlott átlagosan. Nekem ha „felkapcsolták a lámpát”, volt 120 másodpercem, hogy kiugorjak az ágyból, vagy elzárjam a zuhany csapját, felálljak a fajanszról és védőruhába bújva elhagyjam a laktanyát, szertárat. A gondosan be nem melegített testrészeimet bőven 100% felett terheltem. Amíg kiértünk a kárhelyekre, csak bízni tudtam abban, hogy a sofőrünk kicsit éberebb, mint én. Az adrenalin mindenünket elöntött. De ennek így kellett lennie, így volt jó. Egy TÁRSADALOMNAK kellenek olyan emberek, akik ezt megteszik, megteszik maroknyian, hogy nagy tömegeket, pótolhatatlan értékeket, életeket mentsenek.

Nem voltunk hősök, nem is vagyunk. De mint a márványtáblák bizonyítják, hajszálak választottak el minket a hősi halottá válástól. Számtalan kollégánknak nem sikerült a hajszálnak jó oldalán maradni. Mi egyszerűen csak mindennapi hősök voltunk, vagyunk. Olyan mindennapi hősök, mint azok, akik hajnalban kiállnak a buszmegállókba, utcasarkokra és várják a buszt, munkásjáratot és teljesítik a feladatukat, beállnak a gépek mögé. Mi is teljesítettük, teljesíteni is fogjuk. Mert azt bizton állíthatom, hogy ha egy tűzoltónak felkacsolják a riasztólámpát, ő megy. Nem fogja érdekelni a politika színe, nem érdekli a 2/3-os többség, nem érdekli majd az a 80-90 ezer forint, melyet munkája, helytállása béréül kap. Teljesít, mert a társadalom számít rá. Számíthat is.

Elnézést kérek, de én csak a tűzoltók példáit tudom mondani, velük éltem egy szobában, velük töltöttem életem 1/3 az elmúlt években. Tudom bajaikat, sérelmeiket. Ismerem munkakörülményeiket, tudom mit várnak. Mit? Nem sokat. Pontosabban mindent, megbecsülést. Itt nem az anyagira gondolok, főként nem arra.

Volt időszak amikor politikai vezetőnk azt mondta, a tűzoltó szakma nem veszélyes, meg is vonta a veszélyességi pótlékot, majd taksálta az életünk értékét hetven pár forintra/ óra. Nem vitatkoztunk, mert ez olyan szintű „baromság” amivel nem érdemes vitatkozni. Nyeltünk egyet és mentünk előre, azokért akik bennünk bíztak. Kaptunk fizetséget. Amikor az Isten hidege megevett minket, volt aki hozott nekünk teát, volt amikor kaptunk egy kávét, vagy egy szelet kenyeret. A polgárok így tudtak gesztust gyakorolni felénk.

Most Őket akarja a politika ellenünk fordítani. Elmondja milyen gonoszok vagyunk, mert 40-45 évesen felállunk, leszállunk a szerről. Ez szerintem nem szemtelenség, ez önkritika. Az egyes emberek belefáradtak az igénybevételekbe. Láttak számtalan egyéni és családi tragédiát, törölték arcukról mások vérét. Kezükben hoztak ki sérülteket és éltek át olyan borzalmakat, melyeket azok, akik nem voltak benne, nem foghatnak fel. Ezek az érzetek, hatások nem múlnak el nyomtalanul. Ott rejlenek a pszichénkben.

A statisztika makacs dolog. Akit érdekel nézzen utána meddig élnek a „fiatalon” nyugdíjba vonuló tűzoltók, hol a legmagasabb a válási ráta. Évekbe tellett, mire az alkohol mámorát is javarészt kiszorítottuk, mert sokáig ebben is élenjárók voltunk. Ennek mind oka van. Szerintem.

Tehát nem feltétlen azért állnak fel azok a srácok, mert (a politikai propaganda szerint): lusta, trehány, ingyenélő, áruló banda, akik nem áldoznak hazánk felemelkedésért. Azért mert tudják, hogy ez a munka nem 50 vagy a kormány eltorzult akarata szerint 62 éves embereknek való. Ez igenis más, másabb minden másnál. Itt emberek életéről van szó. Emberekéről akik valakinek a fiai, lányai, anyjuk, nagymamájuk, szomszédjuk, testvérük, vőlegényük, férjük. Azok az emberek nem azért fizetik adójukat, hogy 60 éves fess legények rohangáljanak a tizedik emeletre, hanem olyan tűzoltót várnak el aki fizikailag, szellemileg ott van. Másodpercek alatt dönt, ha kell.

Itt jöhetnek a kérdések. Mi legyen velünk? Szerencsétlen módon kishazánkban ezt a juttatási formát nyugdíjnak nevezték el, más országokban ezt életjáradéknak hívják. Ott nem is neheztel érte senki. Itt sajnos 40 évesen ugyanazt kapom, mint az a 90 bácsi, aki az életét végigdolgozta. Halljuk, hogy csak nekünk számolnak így. Ez miért is van? Mert éveken keresztül olyan mélyen volt a pénzünk, hallgattuk is „de majd elmentek korán nyugdíjba”.

Ami a legszomorúbb: a kényelmes légkondicionált irodában magasan kvalifikált emberek azon törik a fejüket, hogy megbüntessenek minket, minket akik teljesítettük a szerződés ránk eső részét. Sajnálatos módon nem azon morfondíroznak, hogy hogyan lehetne megbecsülni azokat a kis sisakos, csizmás embereket akik éveken keresztül tették a dolgukat. Csak szidalom és megfélelmítés azok bére akik tiszetesen elérték a kort, van 25 év szolgálatuk. A rendszer az energiáit arroganciára és nem megoldásra fecsérli. Ezek a srácok tisztességes szakmunkások, kis részüknek van érettségije, még kevesebbnek diplomája. Nem kezelik készség szinten a számítógépeket, nem beszélnek (tisztelet a kivételnek) nyelveket. De van egy olyan tapasztalat a testükben, agyukban amit vétek kidobni. Nem lehet őket irodákban tenni, mert ott nem ezt kell csinálni, nincs meg az az út amit ők, mi láthatnánk ahol hasznosítani lehet minket. Továbbra sem megőrzésen, megbecsülésen gondolkodnak, hanem arrogánsan: itt fogsz szolgálni 62 éves korodig virtussal fenyegetnek. Ez sokunkat felháborít.

Ha a polgárok belegondolnak, hogy olyan tűzoltók mennek majd menteni őket, akik összes szolgálati viszonya alig éri el a 10-15 évet (ez 1-2-3 év per fő). Ez a működőképesség határa alatt van. Ide az emberek kinevelődnek és nem legyártják őket mint a kormányzati autócsodákat, megrendelem és lesz két hónap múlva. Mi nem table packettek vagyunk akiket holmi milliós beruházásként meg lehet venni. Olyan humanoidok akik tudják a dolgukat, helyüket a társadalomban. Ezt nem engedjük, ehhez ragaszkodunk.

Nem kérünk mást csak a Világon elfogadott jogi normák betartását, emberi hangnemet. Tudjuk, hogy a dolgozó rétegre számos olyan rendvédelmi dolgozó is feltakart akik igénybevétele nem fogható a többiekéhez. Ezt szét lehet, kell választani. De a vízzel együtt ne öntsük ki a gyereket. Viccesnek, felelőtlen dolognak tartanám, ha 62 éves fegyőr fegyelmezné a huszonéves kigyúrt bűnözőket. Ha aggastyán pilótáink lennének. A rendőrök utcai járőrözése sem azonos a nyugdíjasok esti sétájával. Kérek mindenkit aki teheti nyilvánítson véleményt. Legyen ott Ő és családja is május 6.-án, hogy láthassa az elit mennyi embert érint az érdektelensége.

Tudjuk Ők ha nem jól dolgoznak (nem választják őket újra), végkielégítést kapnak, míg mást kirúgnak ilyenért. Ők számla nélkül vesznek fel 3 tűzoltófizetésnyi lakhatási hozzájárulást, mert nem pesten laknak. Az útiköltségüket is térítik, míg a dolgozóknak nem. Akkor kérdem ki az ingyenélő, a társadalom megteremtett értékeivel hanyagul, felelőtlenül gazdálkodó? A választ talán májusban megkapjuk.

(Juhász Tamás jegyzete)

www.langlovagok.hu/erdekvedelem/74_orban-viktor-nem-all-szoba-a-tuzoltokkal

Orbán Viktor nem áll szóba a tűzoltókkal

A miniszterelnök a HTFSZ kérésére sem ül egy asztalhoz a tűzoltókkal. A rendvédelmisek minden eddiginél nagyobb tüntetésre készülnek.

A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ), mint a hivatásos állományú tűzoltók tekintetében a legnagyobb, országosan reprezentatív érdekképviselet, s mint a fegyveres és rendvédelmi szakszervezetek Demonstrációs Bizottságának tagja a miniszterelnökhöz fordult, hogy fogadja a szakszervezet és a többi rendvédelmi szakszervezet képviselőjét a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, valamint a kormány között fennálló, a szolgálati nyugdíj eltörlése miatti, már-már nyílt összecsapássá növekedett – így hazánk, a Magyar Köztársaság nemzetközi megbecsülését fenyegető – konfliktus békés és gyors lezárása érdekében.

Árok Kornél, a HTFSZ elnöke Orbán Viktornak írt levelében kifejtette, hogy a Nemzeti Együttműködés Kormánya a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Demonstrációs Bizottsága tárgyalási ajánlatával nem kívánt élni. A Demonstrációs Bizottságot a miniszterelnök titkárságvezetője a belügyminiszterhez irányította, ahhoz a belügyminiszterhez, aki 25 éves rendőri szolgálat után 48 évesen vonult szolgálati nyugdíjba, és – a rendvédelmet irányító, közel ötéves politikai megbízatása és több írásbeli tájékoztatás ellenére – a mai napig nem érti a rendvédelmisek igen határozott álláspontját, így a rendvédelmi dolgozók álláspontjáról hitelesen nem is tájékoztathatja a Nemzeti Együttműködés kormányát. A rendvédelem és a kormány harcának igen rossz társadalmi üzenete van, a helyzet elmérgesedésének elkerülése érdekében kezdeményezik a miniszterelnökkel a személyes egyeztetést.

Az április 22-én kelt levélre Bali Gabriella titkárságvezető válaszolt, aki ismételten a belügyminiszterhez irányította a szakszervezetet.

@dragonita: "Az április 22-én kelt levélre Bali Gabriella titkárságvezető válaszolt, aki ismételten a belügyminiszterhez irányította a szakszervezetet."
Egy nagy gond van ezzel! A tűzoltók nem a belügyminiszter, hanem az önkorik hatásköre alá tartoznak!!! Hülyének nézik őket....Ezért is nem tilthatta meg nekik Pintér, hogy egyenruhában tüntessenek.Persze a hülyéje ennek dacára megtiltotta nekik. Ezeknek fogalmuk sincs, hogy kinek mi a dolga, csak vannak jó sokan.......

A megoldás: S Z T R Á J K !

A megoldás az volna, ha nem engednék egy bizonyos nyugdíjösszegen felül a nyugdíjas munkát, vagyis választhatna vagy nyugdíj vagy dolgozik tovább. Nem volna ennyi értetlenség meg elégedetlenség.,,,na meg negyven évesen sem menne nyugdíjba.

Érdekes, hogy ameddig nem derült rá fény, hogy elbaszta a fitymáresz a lóvét és hatalmas lyukat ütöttek a költségvetésen, addig senki egy árva szóval nem pofázott a nyugdíjkedvezmények megkurtításáról.
Orbánék ámokfutásának egyenes folyamányaként a fél ország egyszeribe haragudni kezdett a rendfenntartó erőkre.