Raoul Wallenberg emlékére

Ma, augusztus 4-én lenne 99 éves Raoul Wallenberg, aki a svéd nagykövetség diplomatájaként több ezer magyar zsidót mentett meg a második világháború idején. Élete, munkássága kalandos volt, és rejtélyes, akárcsak halála. 1912. augusztus 4-én született egy jó módú svéd család gyermekeként. Mérnöknek tanult, és ennek kapcsán a világ számos országában megfordult, többek között Dél-Afrikában, és a közel keleten is. Később mégis az üzleti életben kereste az érvényesülés lehetőségét, így lett munkatársa egy Svédországban élő, magyar származású zsidó vállalkozó export-import cégének. 1944. március 19-étől, a nyilas hatalomátvétel napjától Magyarországon is megkezdődtek a deportálások. Szinte ezzel egy időben indultak meg a nemzetközi mentőakciók is. A svéd külügyminisztérium Wallenberget bízta meg a budapesti mentő tevékenység megszervezésére. Wallenberg örömmel vállalta, hogy a svéd nagykövetség másodtitkáraként végezze ezt a feladatot, noha tudta, hogy nem lesz veszélytelen vállalkozása. Wallenberg 1944 júliusában érkezett Budapestre. Első akciójaként védenceinek olyan svéd véd-útlevelet csináltatott ami bizonyította, hogy tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Később egy egyszerűsített véd-levelet talált ki, ezen már csak az ő aláírása szerepelt. Az általa szervezett humanitárius mentőakció eredményeként – egy 1945. január 16-i feljegyzés tanúsága szerint – a svéd védelem mintegy 50 épületre és mintegy 15. 000 emberre terjedt ki. Azt, hogy végül hány éltet mentett meg nehéz lenne pontosan meghatározni, mivel az akciónak a tényleges életmentésen túl volt egy másik, mentális hatása is. Wallenberg erről így ír az 1944. július 29-i jelentésében: „Valamilyen módon a legtöbb zsidót fel kell rázni a saját sorsával szemben tanúsított apátiából. Ki kell irtani körükben azt az érzést, hogy el vannak felejtve. A svéd király üzenete ebben az irányban igen hasznos volt. Már maga az az egyszerű tény, hogy a svájci és a svéd követség fogadta a zsidókat, meghallgatta és regisztrálta őket, felélénkítette nemcsak az érdekelteket, de azokat is, akik készek voltak segíteni.” Raoul Wallenberget 1945. január 17-én, a náci uralom alól már felszabadított Budapesten látták utoljára, szovjet katonák társaságában. Még ezen a napon Debrecenbe indult az ideiglenes Nemzeti Kormány székhelyére, ahová azonban már nem érkezett meg, és ennél többet azóta sem tudni eltűnéséről. Napvilágot láttak olyan híresztelések, mely szerint a németek ölték meg útközben. Mások szerint egy moszkvai börtönben tartották fogva 1947-ben bekövetkezett haláláig. Megint mások szerint még az 50-es években is valamelyik szovjet börtönben sínylődött. Úgy tűnik azonban, halálával kapcsolatos kérdésekre már soha nem kapunk választ. Wallenberg egész életét és tetteit az a szellemiség vezette, amely alapvetően benne van minden érző és jó szándékú emberben, az, hogy minden ember egyenlő jogokkal születik. L. Ron Hubbard, a Szcientológia magalapítója, aki, Wallenberg missziója idején a Csendes-óceáni hadszíntéren harcolt, a Szcientológia hitvallásában így ír erről: „Minden ember egyenlő jogokkal lett teremtve a fajára, bőrszínére vagy vallási hovatartozására való tekintett nélkül.”