A Fidesz gazdaságpolitikája zsákutca

A Fidesz kormány elmúlt napokban kiderült intézkedései egyértelműen szegényellenesek. Méghozzá egy olyan válság (remélhetőleg lassan) végén, ami egyébként is sok megszorítást, és a szociális rendszer leépítését hozta. A Fidesz intézkedései amellett, hogy egy téves gazdasági szemlélet mentén - ehhez megfelelő gazdasági környezetet nem teremtve - várnak fellendülést a gazdagok támogatásától, a kormányzat néhol még retorikájában is a legszegényebb rétegeket támadja.  Már a korábban bevezetett egykulcsos adó is a szegényeket hozta nehezebb helyzetbe, e rétegek életkörülményeiben további romlást eredményezi a most bejelentett országvédelmi csomag több pontja is. Az adójóváírás eltörlése, valamint az ÁFA növelése mellett a munkavállalói járulék 1 százalékpontos emelése is a kisebb keresetűeket sújtja jobban. Egy bruttó 120 ezer forintot kereső munkavállaló, míg a Fidesz kormányzás kezdete előtt 88 ezer forintot vihetett haza, ez a szám mára csupán 78 ezer forint lesz havonta (természetesen ebből a munkát terhelő egyéb járulékok levonandók). Ezt az összeget kompenzálná a tavaly bevezetett családi adózás, de míg az csupán az egyik szülő fizetéséhez ad kedvezményt, a fenti megszorítások mindkettőre érvényesek. Nem említve a pályakezdő munkavállalókat, akik eddig csak rosszul jártak a Fidesz gazdaságpolitikájával. Forrás: FN.hu Ebben a helyzetben próbálja a Fidesz bevezetni a végtörlesztés intézményét, amely elsősorban azoknak az adósoknak nyújt segítséget, akik képesek egy összegben kifizetni a hátralévő tartozásukat. A devizahitel vissza nem fizetésével járó lakásvesztés pedig főleg nem azokra leselkedik, akik nagyobb megtakarítással vagy nagyobb keresettel rendelkeznek, hanem azokra, akik elvesztették munkájukat, vagy eleve alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartoznak. Az ő törlesztési gondjaikon egyedül a munkahelyhez való jutás, és a megfelelő munkabér lehet. A Fidesz közmunkaprogramja, a nevetséges 47 ezer forintos járandósággal, illetve a további szociális juttatások a ledolgozott napok számához (tehát valószínűleg, közmunkához) kötésével, pedig tovább bünteti a szegényeket.   Pontos számot nem ismerünk arról hány ember áll lakásvesztés előtt, de a szám akár brutálisan magas is lehet. Mindeközben pedig a Fidesz előbb tavaly szeptemberben az építési törvényben kezdte el rendezni a hajléktalanok státuszát, majd Budapesten kitiltotta őket az aluljárókból. Nyáron Tarlós István már hajléktalanbűnözésről beszélt, hétvégén pedig a Józsefvárosban tartanak népszavazást a hajléktalanok kerületből való kitiltásáról, aminek kapcsán a Fidesz-es polgármester a kerület megnövekedet terheiről beszélt. Ez utóbbi két történés már egyenesen az a kategória, amikor egy anyagilag gyengébb, de pont e területen jól azonosítható társadalmi csoportot állítanak pellengérre, vagyis a szegénységet bűnként, üldözendő dologként tüntetik fel. Érthető, hogy válsághelyzetekben, amikor a társadalom jelentős része érzi a státuszvesztés, az életminőség romlásának esélyét, a még elesettebbek felé való szolidaritás csökken, éppen ezért is lényeges ilyen helyzetben egy kormány lépése, retorikája. A magyar gazdasága nehéz helyzetében, amiben az elmúlt évtized felelőssége vitathatatlan, a kiút nem lehet a szegények kriminalizálása, nem lehet az alsó társadalmi rétegek teherbíró képességét szétnyomni. Jogos érzése a felső-közép jövedelmi kategóriákban élőknek, hogy túl sok teher nyomta a vállukat, de ennek feloldása nem lehet az alsó-középosztály nyomorba taszítása, a szegények ellehetetlenítése, a következő generációk megfojtása. Már csak azért sem, mert a szegénység, a rosszabb jövedelmi körülmények ellehetetlenítik a kitörési lehetőségeket, és konzerválják a társadalmi törésvonalakat. Az pedig nem lehet célunk, hogy a magyar társadalom véglegesen kettészakadjon. Azt kell látnunk nem szabad elfogadni azt a kormányzati politikát, amely a társadalom tagjainak egymás iránt érzett felelősségét felszámolja, ami egymás ellen ugrasztja a munkavállalót és munkáltatót, szegényt és gazdagot. Kóka békái kuruttyolnak vissza az ilyen kérdések mögül: „Az átlagbérnél már jobban jár. Akkor ez arra ösztönzi az embert, hogy keressen többet az átlagbérnél. Nem?” – mondta Cséfalvai Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. Egy valódi társadalmi szolidaritásra van szükség, ami ellenáll a különböző társadalmi csoportok összeugrasztási kísérleteinek és felismeri azt, hogy erős társadalmi kohézióra van szükség a válságból való kilábaláshoz. A terheket közösen kell viselni, ezt senki nem vonhatja kétségbe, hiszen ahogy a kiutat is közösen találhatja meg az ország, úgy a zsákutcába is közösen gyalogolunk bele. Már pedig ebből a zsákutcából való kilábalásra a Fidesz gazdaságpolitikája nem alkalmas.