Kazincbarcika a kedves emberek városa

Kazincbarcika a fák és virágok városa... Kazincbarcika a szobrok városa... Amikor gyerek voltam, ezeket a címeket kapta a város. Most én is akasztok rá egyet. Azt gondolná az Olvasó, hogy haza beszélek, de aki ismer, tudja, hogy nem korlátoznak a szülőföldem iránti érzéseim, és keményen ostoroznám a népet, ha olyannak találnám... Persze, van olyan is, mert az bunkóság, ha valaki a 10 emeletes panel ablakában bagózik, és a füstje a nyitott ablakon keresztül a nemdohányzó lakását árasztja el. Bunkó az is, aki a 10. emeletről vízzel telt nejlonzsákot dobál, hogy az az aszfalton szétdurranjon. Bár ezt valószínűleg unatkozó kölykök csinálják. Bunkó az is, aki este tíz után a ház előtt óbégat, zavarva ezzel mások nyugalmát. De mindezt ellensúlyozza a város másik fele, akik viszont batárságosak és kedvesek az ismeretlenekkel szemben is.