Az Élet és Irodalom Facebook oldalán található bejegyzésből kiderül, hogy nem mindenről kell beszélni egy rádióban.
A bejegyzést majdnem teljes egészében közöljük: "Mert fölkértek, hogy havonta kultúrajánljak, Kossuth Rádió, Trend-idők, és ajánlottam is, az új Rubin Szilárdot, hozzá rögtön Keresztesi nagyon érdekes és jól olvasható monográfiáját, kiállításokat a PIM-ből, a Kovács Ida rendezte Ottlikot, Pádár Eszter Örkényét, Bazsányi Nádasát meg színházat, a Nemzetit. Ez utóbbit nem politikai kekeckedésből (bár mért ne tehettem volna akár azt is, ok volna), hanem merthogy ez a Nemzeti már csak fél évig lesz, aztán beszántják, és mivel szerintem a Nemzeti még soha ilyen közel nem volt a közönségéhez, mint most, Alföldi vezetése alatt, aki ezt a ritkán, szerencsésen megszülető közelséget meg akarja még ismerni, menjen, míg mehet.
Mármost az egyik ajánlást kivágták. Akik eltalálják, melyiket, azok közt a kultuszminiszter portréjával díszített turulmadarakat sorsol ki a Magyar Művészeti Akadémia. Bármily meglepő, a nemzetis ajánlás esett áldozatul. Mondanám Básti Lajos hangján: De hát hogy jövök én ehhez? Legutóbb engem, emlékeim szerint, 1981-ben cenzúráztak. Fogok most én is kapni egy telefont, hogy elnézést, félreértés történt? Merthogy hirtelen 86-ban vagyunk (mert akkor már reflektálhattam a 81-es barbárságra)?
Ha nincs, hát hogy van mégis? – tűnődött az orwelli „duplagond” eme fogós talányán a hajdani pártállami polgár."
Hogy az "orbáni demokrácia" nem lehet meg cenzúra nélkül, az ugye evidens mindenki számára, még ha ezt a Fidesz-Kdnp kommunikációja egy rutinos propaganda-hazugsággal tagadja is!!
A kérdés nem az, hogy van-e, a kérdés az, hogy hol van, mint van és hogyan működtetik, a kik is? Ez a - már Eszterházyt is érintő - cenzúra a Fidesz által működtetett antidemokratikus rendszernek egy lényeges(!) eleme, s lám, már konkrét bizonyítékkal is "tudunk" szolgálni köznapi működését illetően!!
Persze vannak "eszközök", mint például a szép orosz elnevezésű "szamizdat", ami az előző diktatúrában már bevált, és a tiltakozás, ami akkor sem hozott "átütő sikert!!
Emlékezzünk a '89 előtti magyar demokratikus(!) ellenzék felhívására, ami 1985-ben már radikálisan elutasította a kultúra és a nyilvánosság mindenféle antidemokratikus felügyeletét!!
„Sajtószabadságot!
A kormányzat azzal kérkedik, hogy nálunk nincs cenzúra. Aki ezt mondja, tudva valótlant állít. Igaz, cenzúrahivatal, cenzornak nevezett tisztviselők nincsenek. De könyvelkobzások, könyvbetiltások, könyvcsonkítások, szerzőkre és alkotóművészekre kimondott szilenciumok útján, szerkesztők és lektorok hatósági „sugalmazásra” történő elbocsátásával, a szamizdat elleni rendőri zaklatásokkkal (házkutatásokkal, bírságokkal) is hatékony cenzúrát lehet érvényesíteni. A nyomdaipar, a könyvkiadás, a filmgyártás, a rádió és televízió feltétlen állami monopóliuma és pártirányítása ugyancsak a cenzúra eszköze." Magyarországon nincs sajtószabadság! A tömegtájékoztatást titkos és jogilag körülhatárolatlan cenzúra torzítja el.”
A történelem ismétli önmagát??? Vagy mi??