Pont az az undorító és egyébként önveszélyes az orbáni rendszerben, ahogy minden mutyiért és idiotizmusért kiállnak a katonái.
Korszakváltás az lenne, ha ezt meg lehetne haladni. Ha elhinnénk, hogy lehet itt nyerni öniróniával, kompromisszummal, hihető programmal, vitával és szabadsággal, olyan kultúrával, amely tűri és becsüli a másságot és az egyet nem értést. Mert csak akkor lehetne hinni. Például abban, hogy ha kormányváltás lesz, és ezek közül egyesek elkezdenek lopni, mások pedig hibázni, akkor nem lesz bűnös, aki lelkesedni rest, és nem lesz magától értetődő a bosszú.
Csak akkor lesz képes a rendszer önkorrekcióra, ha nem követeli meg a szolgálatot, hanem kilát a saját seggéből. Ha Mesterházy felhívása eredményes, a kormányváltás célját veszíti. Akkor az van, hogy itt szabadság nem virul, mert ebben az országban nem maradt erő, amely elviselné és megértené, ha röhögnek rajta. Kádár János elviselte. Horn Gyula is elviselte. Gondoljátok meg, proletárok.
Tóta W. Árpád írása a HVG.hu-n >>>
propeller.hu/itthon/2729443-tiszta-vizet-fulekbe
csak a másik oldalról
Hát hogy a fenébe ne? Van egy réteg, akik nem kevés pénzt köszönhetnek nekik (megjegyzem, én magam is rendkívül hálás lehetnék a 16%-os adóért mert nem keveset hozott a konyhára, épp csak én tovább látok az orromnál), a másik réteg meg simán a megvezetett, elbódított hülyék serege. Komolyan, a sósavas bácsiktól, meg az "orbán majd megrakja a bukszámat csuhajja" féle öregasszonyoktól várja bárki is, hogy átlássák a rendszert? Nekik bőven elég a Nemzet Pocakjának bazsajgása, és máris elhiszik hogy minden oké, ahogy a "tavaly is előfordult, hogy mintha gondolkodtam volna" féle szőkeferikből álló rohamcsapatoknak szintén.