Orbán olyan gyönyörű vallomást kapott, hogy mi is elolvadtunk: személy kultusz, á dehogy...

Hát bizony, az ötvenes évek koszorús költői is rákvörösre pirulnának, hogy az ő nagy nyaló tehetségüket is überelni tudja valaki!

Nem bírtam elolvasni csak az első pár sort, amikor melegséget érez a hölgy a szíve körül vagy hol O. V szövegétől. Rögtön bevillant egy vicc az öreganyó és öregapó közös ebédeléséről. A nénike megszólalt:
_ Te apjuk én olyan melegséget érzek a szívem körül!
_ Ugyan má anyjuk! Belelóg a cicid a levesbe!

Hát emellett egy Rákosit dicsőítő "ének" elbújhat!

Akik nem élték meg , de hallottak az ötvenes évek személyi kultuszáról , hogy emberek mire voltak képesek , hatalom közelébe férkőzni . Ennyire lealacsonyodni , félretéve emberi méltóságot büszkeséget , önbecsülést a figyelemért , előre jutásért .Akkor megérthetjük az ilyen emberek százezrei tartották hatalomba a kommunistákat vagy bármilyen elnyomó rendszert .

Piheg, sóhajt, nincs vége-hossza,
S kezében a levél remeg;
A nyelvén rózsaszínű ostya:
Tikkadt száj nem olvasztja meg.
Fejecskéjét meghajtja árván,
A könnyű ing gyönyörü vállán
Lesiklik, s báját felfedi...
De lám, már-már alig veti
Fényét a hold. Ködölve, lassan
Dereng a völgy, még tétováz.
Az ér ezüst már; a kanász
Falut serkentő kürtje harsan.
Megvirrad. Minden ébredez.
Tatjanát nem érdekli ez.

Nem lát napkeltét, friss vidéket.
Csak félrebillent fejjel ül,
Levelére nem nyom pecsétet,
Úgy eltűnődik, elmerül.
Ajtó nyílik halkan, s a dajka,
Ősz Rákay Philip lép be rajta,
Tálcán teát hoz: - Tubicám!
Ideje lesz felkelni ám!
Mi az? fenn vagy már, szép leányom?
Te hajnallal kelő madár!
Az este aggódtam! De már
Jól vagy, istennek hála, látom!
Az esti búból: semmi nyom
Az arcod: mint a mákszirom. -

Senara, Ilyesmire gondoltál, mert akkor is volt belőle éppen elég!

"A szeretet.
Ha róla szólnak,
ahogy kimondják a nevét,
színültig telik szeretettel,
fénylő mosollyal a beszéd.
Róla szól a munkás a gyárban
és este, otthon a család
elmúlt napot, jövőnket mérni
előveszik egy-egy szavát.
Falvak mélyén, kemencefénynél,
ha ül a szomszéd s szóba kezd:"