Miért van az, hogy mái napjaink jogászai úgy vannak a nyelvvel, mint a későbbi vitézek a Toldi buzogányával: csodálni tudják, de forgatni nem. Vannak szövegek, amelyekkel egyszerűen nem szívesen foglalkozik az ember. Mondhatnám: vannak anyagok, amelyekhez gumikesztyűben sem nyúl csak úgy magától, muszáj nélkül az ember. Főleg, ha nincs vele dolga. Igen ám! De jöhet baráti kérés, szerkesztői megbízás, és akkor ott áll az ember szemben a matériával. Ott van neki a massza, meg az isten.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás