L. Simon "szétb*szott zsidó k*rvák seggéről" írt versekkel járul hozzá a minőségi tartalmakhoz

Délután írtunk arról, hogy a 444-nek volt gusztusa L. Simon László-féléket hallgatnia a MÚOSZ sajtószabadság-konferenciáján, ahol az államtitkár többek között azon sopánkodott, hogy a kormánynak kell sajtót csinálnia, mert az újságírók ehhez is hülyék. Pontosabban romlik a színvonal, bulvárosodnak, és nem a kormány munkáját segítő cikkeket írnak.

Az MTI azóta hosszabban is ismertette a költőből lett politikus, napenergia-kutató előadását, mi pedig csak L. Simon egy korábbi versét tennénk hozzá az egészhez, hogy ne mindig a bulvár, a mocsok keringjen az interneten.

L. Simon László: váratlanul kiderült

váratlanul kiderült a feladata

*

az ember a természeti csapásokat
gyakran a vég kezdetének tekinti

én piramist építettem
meg akartam szabadulni a halál és
az újjászületés végtelen körforgásától
hogy hihessek a végpont felé haladó világban
és isten haragjában

az utóbbi években az erőszak vizsgálatával foglalkoztam
beléptetőrendszereket
és tűzfalakat dolgoztam ki
koktélokat kevertem
de egy hibás paszvörd miatt el kellett hagynom az állomáshelyem
internáltak és ápgrédeltek

azóta utazásaim során egy turul és egy griff őrzi az álmomat
szociálisan érzékenyebb lettem
a boldogság érzete az élet értelme
vallottam akkor
s vallomásaimat a technikai fejletlenség miatt
tanítványaim nagyapám régi írógépén rögzítették

valaki más országa volt a mienk
emeletes házakkal és kis nyaralókkal
ahol a férfiaknak nincs felesége
és a gyerekek úgy énekelnek
mint a csalogány

elégedett vagyok
erős a lelkem
a belső nyugalmam
elektronikus jelekkel védem
előjegyezték az új szemem
újra kutatni vágytam
feltérképezni távoli világokat
megkeresni a karatecsippem
kőkriptába zárt lelkét

telepatikus és telekinetikus erőm miatt sokan veszélyesnek tartottak
megműtöttek
felnyitották a fejem
egy időre mindenem elvették
de nem vesztettem el a hatalmam
csak a nagy érzelmi viharokat nem bírom
ilyenkor semmi sem igaz
de minden megengedett

egy egészséges emberi lény mellett akartam feküdni
trombitálni kezdtem
tudományos karrieremet zeneire akartam cserélni
dallamokat jegyeztem le egy kottás füzetbe
pszichologizáló tanulmányokat írtam
a tibeti zenéről
marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban

a hit és a tudomány elválaszthatatlan
ezt véstem egy kőtáblába
mikor szerelemes lettem a második feleségembe
felépülésem érdekében kolostorba vonultam
ápolóimmal az arisztokrata művészet problémáiról társalogtam
aggályaimat jeleztem az illetékeseknek
de csak a vizsgálat lezárása után válaszoltak

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat

stílust és technikát váltottam
ősi szőtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékeit dolgozták fel
ráadásul
szerda esténként
nő voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam

díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt
s életem derekán felavatták
daliás termetem első monumentális emlékművét

lehetőséget kaptam saját társulatom megszervezésére
saját életemről írtam darabot
de képzeletem szabadjára engedése
problémák sorát generálta
ezért művem megszabadítottam
a dekadens improvizatív elemektől

*

a bársony ráncai kisimultak
a festékfoltok eltűntek
a formák torzulásai
alig észrevehetővé váltak
már a szar szagát sem érzem