A nők elleni erőszak elleni hatékony fellépés: tényalapú közpolitika és alkalmazott tudomány

17 éve dolgozom-önkénteskedem nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezetekben és koalíciókban, hallgatom a nők elleni erőszak áldozatainak beszámolóit a kínzásokról, melyeknek a partnerük, majd utána az újratraumatizálásról, melynek az intézményrendszer kiteszi őket. Nem szoktam (és az általam ismert szervezetek sem szoktak) elméleti vitákba bocsátkozni arról, hogy az emberi jogi megközelítésem jó-e, és miért épp azt alkalmazom. Akiknek tudok, tudunk segíteni, érzik és értik, hogy ennek van értelme, a képzéseinken részt vevő, vagy az általunk írt vagy lefordított szakirodalmat olvasó szakemberek pedig megtapasztalják, hogy a megközelítésünk segíti őket a munkájukban, így általában azon az állásponton vagyok, hogy elég, ha teszem, tesszük a dolgunkat. Azok pedig, akiknek valamiért pont az a fontos, hogy minket támadjanak, előbb-utóbb rájönnek: minket támadni nem akkora „üzlet”, és más foglalatosság után néznek. [...] Bővebben!