Egy volt hivatásos katona szerint akár havi nettó 600-800 ezer forintot is kaphatnak azok a magyar katonák, akik hajlandóak az Iszlám Állam elleni harcban részt venni – írta a Blikk. Legalábbis állítólag az iraki misszióért ennyit kaptak, míg a kevésbé veszélyes Koszovóért nettó 300 ezer forint járt. Ezek mellé egyébként a havi átlagos, alig 100 ezer forintos fizetésüket is megkapják azok, akik misszióba indulnak.
A magyarok az erbili kiképzőbázist fogják védeni a tervek szerint, emellett az ott dolgozó kiképzők táboron kívüli kísérése is a feladatuk lesz. Ez a terület a kurdokhoz tartozik, jelenleg stabil, például a Mol is ebben a régióban keres olajat.
Dr. Csicsmann László, egyetemi docens és Közel-Kelet szakértő szerint korábban Erbilnél is voltak merényletek, de most nyugalom van. Bár a frontvonal – ahol a kurdok küzdenek az Iszlám Állam katonáival – nem messze, mindössze 100 kilométerrel délebbre húzódik.
A szakértő azt is elmondta, az IS inkább a nagyhatalmakat szereti fenyegetni, így nem valószínű, hogy hazánk közvetlen veszélyben lenne. Igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország tranzitország, így sok terrorista utazhat át nálunk.
88 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ami a zsoldosokat illeti. Ha már nem a hazát védik akár vállalva a halál kockázatát is, legalább valami humanitárius céllal vállalják.Azt is elismerem, hogy a NATO tagjaként bárhol a világban a fő cél a béke fenntartása, a háborúzó felek fékentartása.. Mégis, úgy gondolom helytelen a harcoló csapatok küldése most éppen Szíriába, vagy Irakba.Támogassuk jobban a pesmergákat, viselkedjünk okosan Törökországgal, aki azt sem tudja mikor kinek hogyan képviselje az érdekeit, tekintettel arra, hogy élnek náluk szírek, irakiak, kurdok és még mások is. Itt a jövőt is számításba kell venni, ha majd elrendeződik a közel keleti Iszlám állam sorsa.
A zsoldos katona egyáltalán nem biztos, hogy ölni akar. Csak éppen most nincs jobb megélhetési lehetősége itt Magyarországon.Persze volna, de a honvédség felé most talán kevesebb az akadály, kisebb a felvételi követelmény.
Elsőszülött gyermekem az utolsó előtti transzporttal vonult be,
nem is volt sírás-rívás zokogás, hiszen tudtuk, hogy fél év, oszt' csókolom!
A kisfiam gyakorlatilag fél évből nagyjából 3 hónapot töltött a seregben, de
épp eleget tanult az alatt az idő alatt, amennyit 12/24 hónap alatt tanulhatott volna.
Az AK 47-est tudta szétszedni, összerakni, kezelni. A XXI.században ennél több nem is kell, a vállról indítható és egyebek kezelése már legyen a zsoldosok gondja!
Ami a honvédség katonazenészeit illeti:
Sajnálom, morcos vagyok a témában.
Ötven körüli korban, nagyon szép nyugdíjjal leszerelni,
majd mellette ülőportásként őrző-védő szolgálatot--vállalni...
Ami hiányzik a katonaságból az nem a fegyverek praktikuma, hanem a közösséghez való igazodás megtanulása, az egymásra utaltság érzésének a megtanulása, a közösségen belüli jó és rossz felismerése és az ahhoz való viszonyulás, a katonabarátság kialakulásának érzékelése és vagy elzárkózás attól, vagy annak megerősítése , ha az becsületes, ha az a kölcsönös szimpátia és az őszinteség talaján áll.
Ami a nyugdíjazást illeti, én sem szívesen látom a legjobb férfikorban nyugdíjazott embereket a portásfülkében.vagy egy ipari telephelyen biztonsági őrként.Ennek több oka van. Egyetlen tiszti iskolára jelentkezőt sem ez motivált. Nem is volt ez fontos tizennyolc évesen.Ma már persze ez talán fontos eleme a katonai pálya mellett döntő embereknek.
Hogy a múltban, 1986-ig milyen élete volt a csapat tiszteknek, arról meg nincs értelme itt bármit is írni, mert egyrészt már elmúlt, másrészt mai hozzászólóink talán nem sértem meg őket - nem is értenék. A békepártiság nem volt tőlem és bizonyára sokezer kollégámtól távoli állásfoglalás.A hidegháborús évtizedekben a rákészülés úgy , ahogy sok nehézséggel, fizikai és lelki kínokkal történt. Az alá- és fölérendeltségi viszonyok sok drámai helyzetet okoztak, az emberélet védelme ott a rengeteg mozgó jármű és fegyver, éleslőszer közepette sok feszültséggel jártak.A kiképzettség és a jellem, a személyiség kiforratlansága sokszor hozott elő kritikus perceket, órákat és napokat.A katonai bíróság árnyéka ott volt minden nap. Voltak olyan alakulatok, ahol ez mindennapos volt.Ott ahol pár hónapos katonaidőt töltő mindenhonnan összehozott fiatalok , az alapkiképzés után éleslőszerrel őrséget adtak hétről hétre, hordozva az otthon hagyottak...
...no, de tudom, hogy ez álomnak is túl szép.:)
Új hozzászólás