Polt belezavarodott a magyarázkodásba

A Legfőbb Ügyészség eseti vizsgálatának megállapítása szerint a vádlottak 18 százalékát hallgatták ki a nyomozóhatóságok a nyomozás során előzőleg tanúként, az ilyen tanúkihallgatások többsége ugyanakkor nem volt törvénysértő, mivel a nyomozás ezen időszakában még nem volt adat arra, hogy a tanú bűncselekményt követett el – közölte a Legfőbb Ügyészség szerdán az MTI-vel.

Polt Péter legfőbb ügyész azt követően döntött a szúrópróbaszerű vizsgálatról, hogy Bárándy Gergely MSZP-s képviselő a Quaestor-ügy rendőrségi nyomozása kapcsán kérte számon a legfőbb ügyészen, miért nem hallgatták ki tanúként azokat, akikről "biztosan lehetett tudni, hogy érintettek és bűncselekményt követnek el". Polt Péter akkor úgy válaszolt a képviselő írásbeli kérdésére, hogy "aki potenciális gyanúsított, az nem hallgatható ki előzőleg tanúként, ez mindenfajta emberi jognak ellentmond". Ezt követően több ügyvéd is nyilatkozott, és 50-70 százalékra tették azon gyanúsítottak arányát, akiket korábban tanúként hallgattak ki.

A Legfőbb Ügyészség szerdán közölte: most arról tájékoztatták Bárándy Gergely országgyűlési képviselőt, hogy az ügyészség nem rendelkezik olyan nyilvántartással, amely alkalmas lenne annak statisztikai kimutatására, hogy hány olyan büntetőügy volt az elmúlt öt évben, amelyben a tanúként kihallgatott személyeket az eljárás későbbi szakaszában gyanúsítottként hallgatta ki a nyomozóhatóság. Ennek megállapítására kizárólag több százezer ügy tételes átvizsgálása alapján kerülhetne sor, az ügyészségnek azonban – a mindennapi feladatainak ellátása mellett – ilyen vizsgálat elvégzésére nincs lehetősége.

Mint a közleményben írták, a kérdés kapcsán saját kezdeményezésre szúrópróbaszerű vizsgálatot végeztek: a reprezentatív, de országos jellegű vizsgálat a bíróságok által április 9. és 15. napjára kitűzött tárgyalások vádlottjaira terjedt ki. A tárgyalási napokat véletlenszerűen választották ki. A vizsgálat az összes ügyre vonatkozó adatgyűjtés mellett 41 ugyancsak véletlenszerűen kiválasztott ügy tételes vizsgálatát is jelentette.

A beszerzett adatok alapján megállapítást nyert, hogy a két említett napra kitűzött tárgyalások összesen 2723 vádlottat érintettek, akik közül 495-öt, azaz a vádlottak 18 százalékát hallgatták ki a nyomozás során tanúként is – olvasható a közleményben.

Hozzátették: a tételesen vizsgált 41 ügynek 54 vádlottja volt. A tételes vizsgálat során megállapítást nyert, hogy 31 vádlott tanúkihallgatása nem volt törvénysértő, mivel a nyomozás ezen időszakában még nem volt adat arra, hogy a tanú bűncselekményt követett el. A vizsgálat szerint 12 vádlottat úgy hallgattak ki tanúként, hogy volt terhelő adat velük szemben, de ez nem érte el az alapos gyanú szintjét, ezért a tanúkénti kihallgatásuk sértette a tisztességes eljárás elvét.

A vizsgálat szerint 11 személy tanúkihallgatására úgy került sor, hogy velük szemben ekkor már megfelelő bizonyítékok álltak rendelkezésre a megalapozott gyanú közléséhez. Ezek a tanúkihallgatások törvénysértőek voltak, a törvénysértéshez az vezetett, hogy a nyomozóhatóság hibásan értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat – írta az ügyészség.

A vizsgált ügyek közül négyben az ügyészség folytatta a nyomozást, ezekben az ügyekben nem volt a tisztességes eljárást vagy a törvényt sértő tanúkihallgatás.

"Összességében a konkrét ügyek vizsgálatának eredménye arra utalt, hogy a gyanúsítottaknak tanúként történő kihallgatására a nyomozóhatóság helytelen gyakorlata alapján került sor. A törvénysértő tanúkihallgatások kiküszöbölése érdekében a Legfőbb Ügyészség irányító intézkedés kiadását tervezi" – közölte az ügyészség. A tájékoztatás szerint ugyanakkor olyan ügyről nincs a Legfőbb Ügyészségnek tudomása, amellyel kapcsolatban a bíróság kifogásolta volna a vádlott korábbi tanúkénti kihallgatását.

A Legfőbb Ügyészség korábban már rámutatott, hogy – a büntetőeljárásra vonatkozó szabályokból következően – aki potenciális gyanúsított, azt nem lehet tanúként kihallgatni, potenciális gyanúsítottról akkor lehet beszélni, amennyiben van személyre szabott gyanú, de az még nem megalapozott. Amennyiben viszont nincs még személyre szabott gyanú – például azért, mert a hatóság még egyáltalán nem tudja, ki a szóba jöhető elkövető, amelyet az eljárás későbbi menete tisztázhat –, nincs akadálya az illető tanúkénti kihallgatásának.

Az ügyészség hangsúlyozta már korábban is: a büntetőeljárás során senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Ezért a tanú (akinek egyébként vallomástételi, ezen belül pedig "igazmondási" kötelezettsége van), megtagadhatja a vallomástételt az olyan kérdéssel kapcsolatban, amelynek a valósághű megválaszolásával magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Ezzel szemben a terhelt vallomástételre egyáltalán nem köteles, de ha tesz is vallomást, a válaszadást bármely kérdésre megtagadhatja. Fontos garanciális szabály még, hogy a gyanúsítottnak a korábban tanúként ugyanarra a tényre tett vallomása – ha gyanúsítottként nem tartja fenn – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.