A címben szereplő idézet egy kutyát sétáltató fiútól származik, akivel a Szent István bazilika előtti téren találkoztam. Ez a srác pár száz emberrel együtt ment ki kedden este tüntetni a magyar kormány menekültpolitikája, azon belül is leginkább a szerb-magyar határra tervezett drótkerítés ellen.
Forrás:
444.hu
Feltöltő: Anna Mária
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ételt, italt, ruhát és emberi szót kínálnak,
mert úgy érzik, emberi mivoltukból fakadó kötelességük, hogy amennyit tudnak, segítsenek a rászorulókon. Kékesi szerint sokszor nagyon meghatódnak a menekültek már csak azon is, hogy emberszámba veszik őket, hiszen sokuk több ezer kilométeres útja során Szegeden találkozik először valamilyen fokú megértéssel. A szegedi önkéntes szavai hatalmas tapsot kaptak, ami érthető is: ilyen alkalmakkor azért jó kicsit büszkének lenni arra, hogy pár szegedi magyar mégiscsak megpróbálja megadni a menekülteknek azt az emberséget, amiért azok nyugat felé vándorolnak."