Balog Zoltán szerint az ezeréves magyar államiság tapasztalata megmutatkozik a magyar intézményrendszerben, a magyar kulturális és tudományos életben, és a magyar polgárok szintjén is tetten érhető.
Az emberi erőforrások minisztere a Háromszék című székelyföldi napilap keddi számában közölt terjedelmes interjúban fejtette ki gondolatait a nemzeti identitásról, a közösségi létről. A miniszter szerint tudatosabban élhetik meg az államiságukat azok a szomszédos népek, "akik most tanulják a nemzetépítést".
"Mögöttünk viszont ott van a több mint ezeréves államiság tapasztalata. (…) Az ezeréves távlat eredményezi azt, hogy például mi az elmúlt huszonöt-harminc évben soha nem gondoltunk arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk, amikor jogainkat megsértették, vagy nemzeti jogainkért álltunk ki" – jelentette ki a miniszter. Mindezt a délszláv konfliktusok viszonylatában tartotta jelentősnek.
Balog Zoltán szerint a magyar nyelv egyediségéből származó "magunkra hagyatottság érzése egyrészt erősíti a túlélési ösztönt, másrészt egy kicsit megrabolja az életörömünket". Fontosnak tartotta, hogy a magyarok megfelelő arányérzékkel tekintsenek nemzetükre, és azt se gondolják, hogy "mi vagyunk a világ legtehetségesebb nemzete", de azt se, hogy "mindenki jobb nálunk".
Fontosnak tartotta, hogy a magyarságtudatot a kereszténység alakítsa, és a kereszténység tudata soha ne kerüljön szembe a magyarságéval.
A miniszter a közösségi életet tartotta igazán értékesnek. "Tudni kell, hogy kihez tartozom, kinek és kiért tartozom felelősséggel. Az értékes élet az, ha megtalálom, akik értem felelősséget vállalnak, és akikért nekem kell felelősséget vállalnom" – fogalmazott Balog Zoltán. Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes példáját hozta fel. Úgy vélte, amit a szerzetes tesz az elhagyott és rászoruló gyermekekért, az felekezettől függetlenül, és a nem hívő emberek számára is olyan életpélda, amely a magyar történelem legszebb lapjaira illik.
A miniszter úgy vélte, ki-ki akkor élhet értékes életet, és akkor lehet boldog, ha megvalósítja a rábízott feladatokat.
Balog Zoltán vasárnap részt vesz Kolozsváron a felújított Farkas utcai templom átadásán.
50 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Semmi!
Minden milliomodikból lesz ember.
Én most földhözragadtabb módon tudok hozzászólni.Először is megszerzem Máraytól azt a művét, amit röpiratok ...címmel írt a nemzetnevelésről./ elnézést a pontos cím most hamarjában nem jut eszembe /Szeretnék többet tudni a nemzeti identitásról, a nemzet mint nagyobb és azon belül az etnikai, nemzetiségi kisebbségek közösségei identitásáról, még közelebbről atz azonos csoportokon belüli közösségi érzések kialakulásáról, azok ápolásáról, erősítésének módjáról, vadhajtásai kezeléséről, a beteg közösségek gyógyításáról. Ehhez persze egy egész élet is kevés, de azért érdemesbelenézni legalább annyira, hogy legyen alapom azt mondani hogy igaza van , vagy téved a lelkész úr abban, amit itt írt, vagy írtak neki. Idézem: " Tudni kell kihez tartozom, kinek és kiért tartozom felelősséggel.Az értékes élet az, ha megtalálom akik értem felelősséget vállalnak és akikért nekem kell felelősséget vállalnom."
Szép és nemes gondolat.Miért van az, hogy a saját családom , közvetlen környezetem, a munkám révén az általam ellátott emberek iránt érzett felelősségem mellett még további felelősséget érzek az országom és az itt élő népek sorsa iránt is?
Ugyanakkor miért érzem, miért tudatosítják is bennem, hogy nem tartozom azok közé, akikre számíthatnának, akik ahogy én is, ők is ugyanúgy felelősséget vállalnak a saját közvetlen környezetükben élők iránt?
Korom és neveltetésem okán,a rendszerváltásnak nevezett változásokig közösségekben, tehát nem egy közösségben éltem, dolgoztam sokad magammal.Miért szűnt meg a számomra az a sok közösség?Miért kerültünk ki egyszerre oly sokan a korábbi közösségeinkből? Örültem az EU. tagságunknak. Reméltem az új és nagy közösség sok újabb, kisebb közösségeket generál, ahová besorolhatok.Be is soroltam, aztán most éppen kifelé sodródom ezekből, mert a közösségi élet alapelemeit sem találom bennük, csak a tagdíj maradt.Az értékes élethez való tér és lehetőség így egyre szűkebb. Folytatom ha szabad.
Akkor van egy " felelős " közösség én és a hozzám hasonlók meg nem vagyunk sehová felelősséggel besorolhatók?
Máris a magunkra hagyottság érzésénél vagyunk.Hogy ez erősíti a túlélési ösztönt? Bizonyára, mert emiatt vonul ma olyan sok ember vissza a saját felelősségét érintő határai mögé.Hogy a magára hagyottság érzése egy kicsit megrabolja az életörömünket? Hát nem egy kicsi, hanem nagyon. Mi is ad manapság életörömöt nekünk? A család, a gyermekeink egészsége, életereje, tervei megvalósulása, a mindennapjaink biztonsága- már akinek van.
De talán majd folytatjátok ezt, ki így , ki úgy. Tisztelettel.
Ez mindennél szomorúbb, hogy ilyen csőcselék banda uralkodik az országunk felett!!!
Új hozzászólás