Miután Rogán Antal minisztériummal ajándékozta meg Orbán, le kellett mondania a frakcióvezetésről. A pozíció Kósa Lajosra szállt, aki interjút adott a Magyar Időknek.
A felvetésre, hogy milyen stílusbeli változást jelent majd a Fidesz-frakció vezetésében ez, úgy felelt:
Mindenkinek van egy sajátos stílusa, én sem akarok kibújni a bőrömből. Ilyen értelemben biztosan lesz stílusbeli változás. A fegyelem azonban nem stílus kérdése. (...) Emberközeli, közérthető stílusú politizálást szeretnék megvalósítani.
Kósa persze a kormány kedvenc témájáról, a menekültekről is beszélt:
(...) Az utóbbi évtizedekben a nyugatra érkező bevándorlók integrálása nem egyszerűen problematikus, hanem egyenesen reménytelen. Elég elmenni Párizsba, Londonba, Amszterdamba, hogy belássuk: nem integráció folyik, hanem párhuzamos világok épülnek ki.
Sőt, a frakcióvezető szerint hiába várják a baloldaliak és a liberálisok a muszlimok szavazatait, mert ha ilyen ütemben folytatódik a bevándorlás, ők a saját európai iszlám pártjukra fogna szavazni.
Kósa szerint egyébként mintegy 250 ezer, Magyarországon regisztrált migráns van, akiket bármikor vissza lehetne küldeni hazánkba, hiszen nálunk adták be a menedékkérelmet.
Azért a debreceni politikus már óvatosan fogalmazott a kérdésre, hogy miért nehéz integrálni a muszlimokat:
Mielőtt bárki félreértené, egy csepp iszlámellenesség nincs a mondandómban. A mohamedán világ kulturált, rendkívüli és gazdag tradíciókkal. Ugyanakkor ez egy gyökeresen más kultúra, olyan szokásokkal, melyek Európa számára érthetetlenek. Egyes muszlim közösségekben a nők gyakorlatilag jogfosztottak, például nem vezethetnek autót, vagy a férjük engedélye nélkül nem utazhatnak külföldre. Ez egy másik világ.
A kultikus "magyar reformok működnek" mondat sem maradt ki az interjúból. Kósa ezt egy eperárus történetével illusztrálta:
Az egykor segélyből élő, megrekedt, reménytelen munkanélküli ma közösségbe jár, dolgozik, valamit alkot, hozzátesz, és sokszor nagyon szépen és jól csinálja. (...) Csengerből hazafelé tartottam Debrecenbe, és megálltam az út melletti eperárusnál. Két asszony kínálta a gyümölcsöt, és elmesélték: a jándi község megszervezte, hogy az idősek hátsó kertjeiben epret termelhetnek, ezt árulják Nyíregyházán, Nyírbátorban, Debrecenben. Az egyik asszony azt mondta: – Kósa úr, ezt kóstolja meg, nincsen permetezve! A permetre ugyanis nincs pénzünk, de ettől csak sokkal jobb az íze – mondta az egyik asszony. Látszott rajtuk, hogy másként állnak az élethez, mint akár öt évvel ezelőtt.
Új hozzászólás