Elszállt a budapesti panellakások ára – itt vannak a legdrágább lakótelepi panelek a fővárosban

Mindenki annyit ér amennyije van – mondta nem oly rég Lázár János.A család nem ott kezdődik, hogy van 2-3 gyerek és milyen remek dolog az adójóváírás. És nem is ott végződik. Ott kezdődik, hogy két fiatal szeretne együtt lakni. De nincs hol, mert a fizetésük biztosan nem elég egy önálló lakás megvásárlásához, normális minőségű, elérhető árú bérlakások pedig nincsenek. Ezért vagy maradnak a mamapanzióban és kerülgetik egymást a szülőkkel. Ez – bármennyire jó is a családtagok kapcsolata egymással – nem egészséges és senkinek nem jó. Sem a szülőknek, akik életük egy újabb szakaszához értek akkor, amikor felnőttek a gyermekeik és ennek tudatában kellene berendezniük a jövőjüket, sem a fiataloknak nem jó, akik lényegében képtelenek önálló életet kezdeni ilyen feltételekkel. A másik opció a méregdrága albérlet. Ez egyrészt kiszolgáltatott helyzet, mert a főbérlő bármikor dönthet úgy, hogy eladja a lakást és akkor bizony menni kell, másrészt a keresetük nagy részét elviszi, tehát nem tudnak továbbra sem saját lakásra spórolni. A család nem ott kezdődik, ahol a gyermek születik és nem ott végződik, ahol a gyermek eléri a nagykorúságot. A család – ahogy az emberi élet is – születéstől halálig tart. Normális egészségügy és oktatás, kiszámítható és fejlődő gazdaság és főleg a lehetőség hiányzik. A lehetőség, hogy ne azon múljon egy ember, vagy egy család jelene és jövője, hogy hová születik, milyen párt tagja, ki a szomszédja. Mert jelenleg ebben az országban nem úgy általában családbarát a kormány, hanem nevesítve az Orbán, Lázár, Mészáros, Matolcsy családok barátja. A többi le van ejtve, ők örüljenek az ingyenesnek hazudott tankönyveknek és a többé-kevésbé ehetetlen menzakajának.

Lehet a Kádár rendszert szídni és gyalázni,de akkor legalább épültek lakások,nem is kevés..A fiatal házasok aláírtak egy nyilatkozatot,hogy X időn belül vállalnak 2 vagy 3 gyereket,annak megfelelő méretű lakást kaptak. Ráadásul elég gyorsan,hisz az Országban több városban is működött Házgyár,ahol a paneleket csinálták.Természetesen azért ott is volt sorbaállás és várakozási lista,de hamarabb jutottak lakáshoz,mint ami esélyük a mai fiataloknak van.Ma alaposan eladósodva,banki hitelből talán tudnának venni egy kis lakást( bár ahhoz is kell pár millió forint Önrész,amit itthon évekbe telik összespórolni.Akkoriban a lakásokat az Tanácsházak tartották fenn,vagy lakás szövetkezetek és kb egy olcsó albérletnek megfelelő közös költséget kellett csak havonta kifizetni.Ennek csak az volt a hátránya,hogy nem saját lakásuk volt,de az albérlet sem saját lakás és itt ráadásul a város a főbérlő. Ha fizették a rezsit rendesen és nem éltek zavaró életmódot,akkor bár meddig maradhattak,illetve a gengszterváltás után meglehetett vásárolni annak aki benne lakott.Diktátor és diktátor közt is van különbség. Én aki mind a kettőben éltem,illetve élek, a Kádár rendszert emberségesebbnek tartottam.

Az egészen biztosnak tűnik, hogy a mindenáron saját lakás koncepciót föl kell adni, mert röghöz kötöttséghez, immobilitáshoz vezet. A feladat itthon az lenne, hogy a spekulatív lakáspiac hatásait – például az Airbnb okozta kereslet és bérletidíj-növekedést, vagy a lakásárak, hitelkamatok hirtelen emelkedésének a hatását – mérsékeljék. Az osztrák modell irányadó lehetne, ott évi 15 ezer új bérlakást adnak át. Az állam nélkül lehetetlen érdemben növelni a honi bérlakások számát.