Varga: 2018-ban tovább erősödött a magyar gazdaság

Miközben a küldetéstudat arról pofázik minden előre lezsírozott propaganda megszólalásában, hogy 2030-ra mi lesz, és hogyan fektetjük félvállra Ausztriát, és hogyan nyomjuk le félkézzel a hanyatló Európa gazdaságát, a helyzet tragikus. Akkor is, ha Matolcsy Rómeó unortodox szemüvegén túl egy tündérmese körvonalai sejlenek fel. Nemhogy közelítenénk Ausztriához, de az életszínvonalat tekintve egyre messzebb kerülünk nyugati szomszédainktól – ez derül ki a GKI elemzéséből, amelyben arra keresték a választ, hogy 2030-ra utolérjük-e az országot, ahogyan a nagy dakota főnök látomásaiban az megjelenik. Hát kurvára nem. Sőt. A legszörnyűbb talán az, hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szempontjából az Ausztriától mért lemaradásunk még a 70-es évek második felétől az 1990-es évig terjedő időszakban is lényegesen kisebb volt, mint napjainkban. Vagyis az Orbán-kormány nem csupán ledolgozni nem volt képes a korábbi lemaradást, hanem tettek rá jópár lapáttal. Hiába tapsikolnak a rommá zsibbasztott hívek annak, hogy milyen jól megvédték őket és bezzeg itt egy szál migráns sincs, közben megállíthatatlanul süllyedünk, és Orbán vak-süket imádata nem fog segíteni, amikor mindannyiunk csupasz segge a hideg falhoz ér. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar ember már most is orrvérzésig húzza az igát, és januártól csak rosszabb lesz a helyzete. Varga Mihály már kilábalt a válságból. Mi még nem annyira. Lehet bűvészkedni a számokkal, adatokkal, módszertannal. Egy darabig. Azt is értem, hogy a kormány hívei közül egy kisebb hányadnak nagyon megéri a fideszt támogatni, a döntő többség pedig nem feltétlenül érzi a bőrén a bajokat, mert megtanult megélni a nyugdíjából. De minden hókuszpókusz ellenére nincs érezhető gazdasági növekedés, viszont egyre élhetetlenebb az ország.