Hatalmas és fájó csapás ez Orbánnak – így lett vége az "utcai harcosnak", és a lengyel-magyar barátságnak

Azt senki sem tudja előre, hogy mi lesz a választás eredménye, közvéleménykutatások, megmondó emberek és politikai elemzők mind a két oldalon tippelgetnek, találgatnak. Ez kicsit olyan, mint az ókorban párezer évvel ezelőtt a madárjósok.

Ám egy dologban biztosak lehetünk, az oroszok ukrajnai háborúja a választási eredményeknél jobban befolyásolja a miniszterelnök jövőjét, lehetőségeit. Orbán Viktor nem utcai harcos többé.

De mikor is lett utcai harcos?

2018-ban Chuck Norrissal találkozott, amikor elvitte a 78 éves akciósztárt és feleségét egy TEK-es edzésre, Orbán útközben megjegyezte, hogy

tudjátok, én inkább afféle utcai harcos vagyok, nem az elitből jövök.

Ez már nem állja meg a helyét, hiszen ő lett a béke apostola Európában. Hiába volt Putyin leghűbb szövetségese, hiába próbálták meg a keleti nyitás politikáját alkalmazni, ez nem sikerült, és úgy hullott pár hét alatt a porba, ahogy arra nagyon rég láttunk példát.

Amikor Európa a békét élte, amikor a kijevi emberek még nem fogtak fegyvert, és az orosz agresszor még nem bombázott gyeremkekórhácakat, akkor rajongott a harci retorikáért.

Harcolt Brüsszellel, ő volt az aki szerint Dávidokként álltunk a Brüsszeli óriással szemben, akinek a levegőben a puskapor szaga jelentette a virágport. Ez egy csapásra megváltozott, ahogy az orosz harckocsik lánctalpa felszánozta Ukrajna földjét,

Orbán Viktor utcai harcosból béke-galambbá változott.

Most, amikor a Lengyel, Szlovén, és Cseh államfő, ott áll Kijevben, melyet folyamatosan lőnek, ott állnak, és támogatásukról biztosítják az ukrán miniszterelnököt, Orbán Viktor a Békemeneten várja a békét.

Azon a békemeneten, amikor a tömeg kifütyüli az régebbi orbáni retorikát. Közben persze tudjuk, hogy NATO csapatok érkeztek az országba, és egy drón közel egy órát repül a magyar légtérben.

Ez a harcos kép, meghalt akkor, amikor az első lövés eldördült, amikor az első ukrán elhunyt.

Nem lehet azt mondani, hogy a béke apostoli szerep nem működik, hiszen ez jellemezte Merkel külpolitikáját is, ám ő következetesen, és konzekvensen tette ezt.

Nincs sikeres, vagy sikertelen szerep ebben a helyzetben. De innen már nincs visszaút, aki egyszer ekkora fordulatot hajtott vége, az nem lehet újra egy

utcai harcos.

Volt a Fideszben egy retorika, ami szerint Orbán mindent előre látott, és egyfajta váteszi képességgel jósolta meg a világ dolgait. De most elvesztette ezt is, többé nem lehet ő a delphoi jós, a mindent látó vezető.

Hiszen ő békemisszióra ment Moszkvába, de Putyin barátsága nem volt elegendő, vagy csak egész egyszerűen nem bízott a magyar miniszterelnökben. Ugyanis mint kiderült, valószínűleg Oroszország utolsó szövetségese Kína sem tudta előre a háborút, hiszen a mostani lépéseik a konszolidáció mellett vallanak, és nyíltan oda is szúrtak a moszkvai vezetésnek azzal, hogy elengedték a rubel kezét.

Nyílt lapokkal játszunk, és sohasem rejtettük véka alá, hogy Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk. Meggyőződésem, az Oroszországgal való gazdasági együttműködés nélkül Európa továbbra is vérszegény és sápatag.

- fejtette ki évértékelő beszédében 2022. februárjában. Legyünk őszinték, ezek a sorok legalább annyira rosszul öregedtek, mint Bayer vagy éppen Bencsik szavai.

A gazdasági szankciók mintha derékba törtek volna mindent, hiába beszélt Deutsch Tamás másról, Brüsszelben minden szankciót megszavaztak, hiszen van az a pont, ahonnan már nem lehet keletre tartani.

Vagyis lehet, de az beláthatatlan következményekkel járnak. Az oroszbarát gazdasági döntések és Paks II. 2022 tavaszára a 12 éves kormányzás legnagyobb kudarca lett.

Egy olyan pofon, amelyből nem lehet becsülettel, és tisztességgel felállni.

De hamarosan szembe kell nézni a külpolitikai helyzettel is, hiszen Európa megváltozott, és Közép-Európa is. Most ennek a régiónak tekintsük nyugodtan a Mitteleuropa vonalat, és látnunk kell, hogy ameddig Morawiecki január végén még Madridban, a francia Marine Le Pennel és Orbánnal tárgyalt az EU elleni szabadságharcról, és végül miattuk nem sikerült a közös nyilatkozatba belevenni az akkor már Ukrajnát fenyegető Putyin elítélését, mára megváltozott.

A lengyel-magyar barátságnak úgy néz ki vége.

Nem jöttek a Békementre sem. Ennek több oka van, és erről már részletesebben beszámoltunk egy másik cikkben. Varsó és Budapest az illiberális állam építésében és az EU elleni fellépésben, a hetedik cikkely ügyében egymás fölé pajzsot emelve szövetségesként viselkedett, ám a lengyelek úgy néz ki, jobban félnek az oroszoktól mint Orbánék. Bár náluk nincs egy Szijjártó Péter, aki foggal körömmel ragaszkodik a keleti nyitás politikájához.

Az orosz inváziót követően az észak-atlanti szövetség nyolc kelet-európai tagja a NATO alapszerződésének negyedik cikkelye alapján konzultációt kezdeményezett, mondván, veszélyben érzi a területi integritását, a politikai függetlenségét vagy a biztonságát. A három balti állam, Bulgária, Románia, valamint a visegrádi négyek közül Csehország, Lengyelország és Szlovákia is érezte a veszély jéghideg szelét, kivéve minket.

Magyarország nem érzett ebből semmit.

A lengyel kormány és az ország lakossága most példamutatóan igyekszik gondoskodni a menekültekről, a jobboldali konzervatív kormány a menekültek ellátásáról és a gyerekeik iskoláztatásáról szóló törvényt szavaztatta meg pár napja.

Morawiecki rendszeresen támadott, és kritizált, ám nála nem a befagyasztott árú farhát, és a 480-as üzemanyag volt a lényeg, hanem az hogy az eddigi EU jogállamiságot lábbal tipró vezetőjéből az USA és a NATO legfontosabb stratégiai partnerévé és régiója megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé váljon.

És a legsúlyosabb következmény:

elveszti a reményt, hogy a következő ciklus könnyebb lesz, mint a világjárványos mostani.

Nem lesz könnyebb. Ha lesz, az eddigi legnehezebb lesz.

Ahogy arról már fent is írtunk, Orbán Viktor magyar kormányfő a „stratégiai nyugalom” hangoztatásának álcája mögé bújva lavíroz, az Oroszországból importált földgáztól, olajtól és széntől talán nálunk is jobban függő Lengyelország a Moszkvával szembeni energetikai szankciók leghangosabb sürgetőjévé vált.

A kormányfő nyíltan vállalja, hogy a büntetőintézkedéseket a lengyel gazdaság is megszenvedi, hiszen szerinte

az Északi Áramlaton nemcsak gáz érkezik, hanem ártatlan emberek vére is.

Donald Tusk jó barátságot ápolt Orbánnal, még 2015-ben a migrációról szóló nyilvános vitában a kereszténységet emlegették közösen és ez akkor még mindenekelőtt azt kellett jelentse hogy készek vagyunk a szolidaritásra és az áldozatvállalásra. Ám akkor még nem érkezett emberek vére az Északi Áramlaton. 2014-ben úgy fogalmazott Orbán, hogy:

Támogatjuk Donald Tusk miniszterelnök úrnak az energiastratégiáját, mert minden olyan javaslat, amely a monopolhelyzeteket megtöri, visszaszorítja, egybeesik a magyar érdekekkel, ezért élvezheti tehát Donald Tusk miniszterelnök úr koncepciója Magyarország támogatását is.

Donald Tusk 2019. november 20-tól az Európai Néppárt elnöke, ebből a pártszövetségből repült a Fidesz még 2021-ben. A kilépésről még március 3-án döntött a nagyobbik magyar kormánypárt, miután az Európai Néppárt frakciója megszavazta azt az alapszabály-módosítást, amely szerint nemcsak tagokat, hanem egész delegációkat lehet kizárni és felfüggeszteni a néppárti képviselőcsoportból.

Hatalmas önérzettel bár, de a Fidesz korábban jelezte, hogy az egész módosítást ellenük intézett támadásként értékelik, és annak elfogadása esetén önként távoznak a frakcióból.

Orbán Viktor és csapata megdolgozott azért, hogy Putyin-pártiként könyveljék el egész Európában. Ez a háború nem csak ukrán földön zajlik, egész Európában; a tét Európa jövője.

- üzente meg nekik Tusk a tegnapi ellenzéki nagygyűlésen.

Ezek a lépések, ezek a fordulatok mind azt eredményezik, hogy az illúzió gyorsan párolog el, ha nyernek is a választásokon, szövetségesek nélkül, kételyek között nem lesz könnyebb mint a coviddal terhelt négy év, annál sokkal nehezebb, könyörtelenebb és kilátástalanabb lesz.

a.k.a Harvey Frank

Cikkünk véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a Propeller.hu szerkesztőségének és munkatársainak az álláspontját, a cikk szerzője újságíró, közgazdász és jelenkor kutatással foglalkozó történész hallgató.