Újabb emberadatbázis bővítés – ezúttal a gyerekek tanulmányaival álcázva

A napokban kaptak a szülők egy levelet, miben arra kérik őket, hogy önkéntes alapon töltsék ki az országos mérések egyik „fontos” elemét, egy háttérkérdőívet. Ez azonban kevésbé a gyerekekre, mint inkább az anyagi helyzetükre kíváncsi.

Illusztráció: pixabay

Ennek kitöltésével Önök hozzájárulnak ahhoz, hogy különböző körülmények között élő diákokat tanító iskolák teljesítménye összehasonlíthatóvá váljon. A kitöltés önkéntes és legfeljebb 30 percet vesz igénybe. Válaszaikat az iskola nem ismerheti meg, az Oktatási Hivatal pedig nem tudja azonosítani a válaszadó személyét

 – állt a Propeller birtokába jutott kiküldött levélben, ám ez a szülők elmondása szerint több pontban sem igaz.

Bár elvileg önkéntesen lehet kitölteni, az osztályfőnökök és tanárok, akik ezt a szülőknek, gyerekeknek hazaküldik egyáltalán nem így beszélnek, és úgy tesznek mintha ennek végrehajtása kötelező lenne. Valamint a történet ott is megbukott, hogy minden gyerek nevére külön érkezett egyedi kóddal, ami lehetővé teszi beazonosításukat -tudta meg a Propeller.

Ezzel még csak nem is lenne baj – alap esetben –, ha a kérdőív csak és kizárólag a gyerekek tanulmányairól szólna.

A lazább hány évet jártál oviba, mennyi volt a tanulmányi átlagod, nyelvi előkészítőbe jársz e kérdések mellé azonban egyre másra érkeznek a rázósabbak, minek olvasásakor nem érted: ennek mégis mi a fene köze van a gyerek tanulmányához és a kimeneti mérésekhez?

Hány fürdőszoba van a házban, hány autó van a családban, mennyi ingóságotok van, úgy mint laptop és egyéb gép. Mentek e nyaralni, mi anyu – apu végzettsége és van e munkájuk, ha igen mégis mi? Azaz alkalmazott vagy vállalkozása van, így netán a tehetősebb rétegből érkeztél-e. Ilyen és ehhez hasonló információkra kíváncsiak, míg az utolsó kérdésben megérkezik a kegyelemdöfés, ami arra tér ki, hogyan éltek a mindennapokban, a nagyon nehéztől, a sokkal jobban, mint az átlag-ig.

Ami a szülőkkel való beszélgetésekből tisztán látszik: nehéz dolga lesz annak, aki ezt kiértékeli, és nem tudjuk, hogy vajon szól e neki valaki, hogy egyáltalán nem valós információkat kap, hiszen a legtöbben – akárcsak a népszámlálást –, ezt is bulira vették és nem a valós adatokat töltötték ki. Többen sérelmezték, hogy csak pontokba szedve lehetett válaszolni, önálló véleményt, mint például a „semmi közöd hozzá” nem írhattak oda, míg más azt nyilatkozta, hogy pofátlanságnak tartja a tanárok részéről, hogy ezt kötelezőre küldték haza, és majd akkor jogos, ha ők is egyéni kóddal, névre szólóan beadják, akárcsak az adóbevallást.

Az összeesküvés elméleteket gyártók között persze felvetődik, hogy véletlenül nem iskola szinten mérik fel a tanulók átlagos anyagi helyzetét és életkörülményeit? Mert amennyiben az megüt egy bizonyos szinten, több pénzt lehet kérni a családoktól alapítványi és egyéb jogcímen, ezzel könnyítve pártunk és kormányunk dolgát, mert azt senki nem hiszi el, hogy ezeknek az információknak érdemben köze van a gyermekek tanulmányi képességeihez.