Halálos repülőjárat

Bár koránt sincs még itt 2009. szeptember 11-e, hogy pontban, 8 éves évfordulójaként emlékezhessünk meg a szörnyű tragédiáról, ami az egész világot megrengette, de mégis ennek ellenére szeretnék említést tenni egy olyan újszerű videó alkotásról, ami mostanában készült el. Szerzője és producere nem más, mint ismét Róbert, akinek eddigi ragyogó munkáiról már sokat hallhattunk és szerezhettünk róla tudomást mostanában. Ez a videó alkotás újfent arra hívta fel a figyelmemet, hogy tegyek némi említést és az ott történtekről, írjak néhány sort. Továbbá arra késztetett, hogy ismét magam szerény módján „rivaldafénybe” hozzam eme nagyszerű produkciót és annak megalkotó szerzőjét. Egyszóval Róbert ismételten szenzációsat alkotott! A videót, ahogy megnéztem, rögtön megfogott. Mondjuk inkább úgy, ahogy egy hazai megasztáros zsűritag szájából hangzana el, ,,Nagyon átjött…” . Valami igazán nagyszerű és csodálatos zenét hallottam alatta, valami teljesen földöntúli érzést jutatott el hozzám általa, melyben úgy éreztem egy pillanatra, mintha én is oda kerültem volna egy szempillantás alatt arra a repülőgépre (United Airlines 93-as, menetrendszerinti járatára), amit egy napon, egy végzetes napon akkoriban a hírhedt terroristák eltérítettek a rajta dolgozó és utazó, többnyire teljesen hétköznapi emberekkel együtt. Valami szörnyű és hátborzongató, mondhatni iszonytató érzés kerített hatalmába ez által. Egyszerűen hallottam még a videó megnézése után is olyan hangokat, melyek gyötrődést, kínt, félelmet, tehetetlenséget, haragot, szítást, szomorúságot, de ugyanakkor egy mérhetetlen erejű összetartást bizonygattak, ami önmagában véve abszolút ritkaságnak számít a mai civilizációban, élő emberektől. Ugyanis állítólag, mint tudni vélik a valóságban is akkoriban felkerekedett a repülőgép személyzete és az utasok igen nagy része és minden tudásukat, erejüket bevetve, megpróbálták a végsőkig kitartani és szembe szállni, szó szerint harcolni az ott a gépen lévő fenyegetőző terroristákkal, hogy a még több áldozatot követelő, legfőbb szörnyű tervük végrehajtásában megakadályozzák őket, hogy a Washingtoni fehérházba bele ne vezethessék a repülőgépet, okozva azzal mégszrönyűbb katasztrófát. Képesek voltak ezért a saját testi épségüket és önmagukat feláldozni, hogy az be ne következhessen! Értik ezt, gondoltak már bele ebbe??? Végül tervüket siker koronázta meg, de sajnos életük árával fizettek meg érte. Páratlan, egyedülálló, szörnyű és szélsőséges események, szituációk, körülmények voltak ott és akkor a repülőgép fedélzetén, amit a világon élő valamennyi állampolgár, sohasem érezhetett át. Ugyan voltak biztosan hasonló körülmények, esetek, túlélők, de az is össze nem hasonlítható ezzel az esettel, más helyzetnek tudható be abszolút. Róbert megpróbálta a lehetetlent elénk tárni és virtuálisan játszott a múlt paradoxonjával erre vonatkozóan, olyannyira, hogy az maga egy hihetetlenül emberfeletti dimenziót nyitott meg ezáltal, (legalább is bennem és remélhetőleg sokan mások sem fognak szerintem ettől eltérő érzésekkel vélekedni az alkotásról.) Érdemes meghallgatni, mind a zenét és megnézni tehát ezt a filmzenei videót, mert valóban önmagáért beszél! Mind tanulságos, mind gyönyörű, egyszerűen elképesztő, mély lelki érzéseket hozott bennem felszínre. Egy elvetemült kritikus szemmel is azt mondanának sokan, hogy átvitt értelembe véve olyan szörnyű, hogy az már jó! Akkor, ha kritizálni szeretném, csak annyit tudnék felhozni mentségemre, hogy nem sok kép, film és animációs elem volt benne felvonultatva, de ami volt az is épp elég volt ahhoz, hogy tudassa, akár sokakban is, milyen szörnyűségek történtetek, történnek és sajnos a jövőben is történni fognak a világban. Pontosabban a 21. században élőkkel, amely katasztrófáknak és szörnyűségeknek az okozója, legtöbb esetben, maga az ember, vagy az emberi mulasztás. Egyébként mely filmrészleteket Róbert felhasznált ehhez az új alkotásához, az maga sem volt kispályás filmalkotás, csak idáig kettő, Oscar-díjat kapott. Azt mondom, ami maga a tény, hogy nézegettem hasonló, erről szóló videókat, filmeket az Interneten, amit találtam, sok van, de egyik sem volt ennyire valóságos és mélyen megható, mint Róberté. Mondanának bizonyára a nagy hangstúdiósok is, némi szakzsargonnal : „Ezt megvettük!!!” Utóirat: Soha, de soha, ne következzen be többé!!!!! NO COMMENT… Nézzék meg!!!